Görbeország – egy régi, igazi élet, amibe beleszületni már nem lehet
Izgalmas küldetést választott Mohos Zsófia, aki fotográfusként Nógrád és a Vajdaság hagyományőrző, palóc falvaiban készít portrékat az ott élő, – főként a legidősebb – generációkról. Szeretné átmenteni az elődök hagyományait, gondolkodását a jövőnek. A falu és a szomszéd közösségek befogadták és beengedték őt egy olyan világba, amibe beleszületni már nem lehet. Ahogy ő mondja „egy régi, igazi életbe”. Pillanatokat és sorsokat örökít meg: háborút megjárt férfiakat, viseletben templomba járó asszonyokat és hagyománytisztelő fiatalokat. Vajon eltűnőben vagy előtűnőben van palóc örökségünk?
Mohos Zsófia rimóci népviseletben
Ahol senki nem kérdezi: mennyi az idő?
Zsófi gyermekkora óta tölti a szünidőt Kisecseten, egy nógrádi zsákfaluban, a nagymamája hétvégi házában. Újabban már családjával költöznek le minden nyáron. „Teljesen más élmény a gyerekeknek is, mert ugyan nincs annyi játék, viszont van hatalmas kert, kavicsok, botok száz számra, baromfi és lavórból fürdés. Sok olyan tapasztalat, amit most már nem olyan könnyű megszereznie egy gyereknek.”- meséli a családanya, aki már 17 éves kora óta fényképez. Pályája kezdetben esküvői és családi felkérésekről szólt, majd fokozatosan fordult a portré és dokumentarista fotózás felé. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, három éven keresztül dokumentálta két hagyományőrző palóc falu, Rimóc és Kupuszina életét. Görbeország című fotósorozata ezekről a közösségekről mesél, amelyek lakói személyes ismerősei lettek.
Fényképezőgépet a harmadik találkozásig nem visz magával
Szerinte a falubeliek megengednék hamarabb is, hogy megörökítse őket, ennek ellenére az első, második találkozásokra sosem fényképezőgéppel érkezik. „Ez az én döntésem, hogy nem felületesen szeretném megközelíteni az embereket, és fontos nekem, hogy megismerjem, mielőtt lefényképezem őket, és az is fontos, hogy utána folytatódjon ez a kapcsolat. Észrevétlenül a történetük része leszek és ők is az én történetem részei.” Zsófi második könyve, Lélekjelenlét – Két palóc falu címmel jelent meg az ösztöndíj zárásaként. A fotókönyvben megjelent csodás portrékat saját novellák, személyes anekdoták kísérik, amik saját falubeliekhez való erős kötődését bizonyítják.
Két palóc falu és egy tiszteletbeli falusi lány
„Kupuszinára az 1750-es évektől érkezett a palóc gyökerű magyar lakosság. Ezen a vidéken a nemzeti sokszínűség az, ami megragadta a figyelmem. Az egyik faluban magyarok laknak, a másikban sokácok, akik horvátul beszélnek, a harmadikban pedig szlovákok. Ezek mind olyan mikroközösségek, amiket nagyon izgalmasnak találok. Rimóc közelebb van, ezért könnyebben be tudtam kapcsolódni a közösség életébe. Négy teljes öltözék rimóci népviseletem van, minden egyes darabról tudom, melyik asszony keze munkája. Van, aki már nincs közöttünk és van tőle gyöngysorom, és amikor azt viselem, egy kicsit velem van, mert a tárgyakon keresztül kapcsolódom azokhoz az asszonyokhoz, akiket nagyon szeretek. Megtanultam tőlük egyedül felöltözni, és befésülni a hajamat. A viselet egyébként nem a külsőségekről szól, mögötte ott van a mélyebb tartalom: az egyéniség, a nőiség megélése, az önkifejezés. Amikor ezek az asszonyok öltözködnek, átszellemülnek. Hiába idősek, bennük él a nő, a tetszeni akarás, hogy szépek szeretnének lenni. Ez lenyűgöző szerintem.”
Még köztünk élnek
Még van kitől megtanulni, újra belsővé tenni ezt az értékes tudást. Azért, hogy ne kelljen szótárt nyitnunk a pendely, pruszlik, deliny szavak hallatán. Hogy 80-90 évben mi minden elfér, azt gyönyörűen visszaadják Zsófi fotói. Egyszerű és fontos képek nemzedékekről, valóságról, mély ráncokkal nevető asszonyokról. Olyan életről, amelyben a születéstől a halálig mindennek ideje, értelme és becsülete van. Zsófi munkássága ezt az eltűnőben lévő világot segít megtartani, és szerencsére további tervei is vannak.
„Én azt hiszem, hogy Rimóchoz és Kupuszinához már életre szóló kötődésem van, szeretném folytatni ezt a sorozatot, mert ez igazán akkor lesz értékes, ha hosszú távú lesz, akkor látszódnak majd a változások. Egyébként az elmúlt években Nógrádon belül 8-10 településre elkezdtem járni az idősekhez fotózni. Meg Vajdaságba is. Rimócon most októberben szerveztünk Nógrád megyei népviseletes bált, ahová több mint harminc településről érkeztek. Úgy hirdettük meg, hogy ez az első népviseletes bál, mert szeretném, ha lenne ötvenedik is.”
Szerző : Elekes-Vécsei Nóra
Fotók : Mohos Zsófia, Czukor Zoltán
Várunk szeretettel Mohos Zsófia Lélekjelenlét című könyvbemutatójára 2023. december 3-án a Prónay- kastélyban, Alsópetényben. Bővebb információ és regisztráció az eseményre itt: https://videkielet.hu/lelekjelenlet-konyvbemutato/
Beszélgessünk a szőnyegekről – interjú egy igazán otthonos témában
Akár otthon dolgozunk, akár csak pihenni térünk haza, az ősz mindig...
Egyedi igényekre egyedi stílussal válaszol Takács Tímea faldekor művész
Takács Tímea, a Timi Wall Art alapítójának lendületes, vidám...
Vidéki rendezvényhelyszínek céges karácsonyokhoz
A karácsonyi ünnepek közeledtével egyre több cég keresi az ideális...
„Láthatóvá tenni a csendet” – Interjú Miklós Hajnal képzőművésszel
„FlowBalaton alkotói portrék” sorozatunkban ezúttal Miklós Hajnalt...
Másodérésből első osztályú fűszeres füge chutney
Nem is lehetne szebb nyitánya az ősznek, mint a füge másodérése és...
Így készül a szilvalekvár sütőben.
Dédnagymamáink, nagymamáink jóval népesebb családokban éltek, mint...