Berkovics Emőke hímestojás festő, népi tárgyalkotó iparművész, a Tojásdíszítők Egyesületének elnöke. Zalában, egy erdőszéli házban él családjával, tyúkjaival és csodaszép hímestojásaival.  Azt meséli mosolyogva, hogy a lelki békéjét a tojásírásnak köszönheti.

„ Ha nem törekszel tökéletességre, nem alkothatsz semmi nagyszerűt. És mégis, a valódi tökéletesség lehetetlen. Nem lesz tökéletes, kénytelen vagy megbékélni ezzel. Hogy hogyan? Nos, leülsz az asztalodhoz, előveszed a szerszámaidat és kezded elölről. „

Hirdetés

Hímestojásait elnézve azt hihetnénk, hogy több évtizedes múlt áll mögötte, pedig csak nyolc éve kezdődött a tojásírás iránti szenvedélye. Hosszú út vezetett idáig. Emőke szeretett volna a kezeivel alkotni, ezért több mindent kipróbált, az agyagozástól kezdve a rajzoláson keresztül. Gyerekkorában gyűjtötte a képeslapokat, azok közül is a hímes tojásosak voltak a kedvencei. Talán ez adta az ihletet, vagy az, hogy ajándékba kapott egy írókát és elkezdte írni otthon a tojásokat. Annyi bizonyos, hogy a tojásírás lett az a tevékenység, amely azt üzente neki, hogy ez az ő útja.

A tojásírás kezdetei…

Kezdetben csak húsvétkor írt, de ahogy beszippantotta az alkotás okozta öröm, úgy egyre gyakrabban, és gyakrabban. Ma már nincs nap, amikor ne venné kezébe az írókát. Általában hajnali kettő, három órakor kel fel, amikor még alszik a család, és ő a csendben, nyugalomban hódolhat a szenvedélyének. Mert szenvedéllyé, életformává nőtte ki magát a kezdeti hobbinak induló tojásírás.

A legelső pályázatra félve adta be műveit, akkor még avval sem volt tisztában, hogy milyen tájegységek vannak vagy, hogy a mintáknak mik a jelentésük, ennek ellenére hagyományos kategóriában elhozta az első díjat.

Az interneten kutatva megtalálta azt az írókát, aminek a segítségével végre igazán vékony vonalakat is tudott írni. Innetől fogva nem volt megállás. Fejlődni, tanulni szeretett volna. Próbált mestereknél kopogtatni, de olyan mesterekkel találkozott, akik bezárták előtte az ajtót. Emőke azonban nem az a fajta, aki könnyen feladja, főleg ha már megtalálta azt, ami a szívéhez közel áll. Elhatározta, hogy az alapoktól elindulva végigkísérlezeti az összes lépést, technikát. Lépésről lépésre megtanulja a szakmát és egy nap, ha magasabb szintre lép, ő bizony továbbadja a tudását. 

A Tojásdíszítők Egyesületének hasonló a szemlélete. Céljuk, hogy a tudást átadják, hisz egyre kevesebben foglalkoznak tojásdíszítéssel, viszont az örömteli hír, hogy a tojásírók között sok fiatal is van.

A tojásírás elnevezés nem véletlen

Aki ismeri a minták jelentését, az „olvasni” is tudja az írást és persze a tojásírók is tudatosan használják a minta készletet. A gyimesi minták a tojásírás alapjai, nagyon bő mintakinccsel rendelkeznek. Emőke kedvencei a bonyolult, aprólékos minták. Ahogy mondja, ő még a gyimesit is megbonyolítja. A határon belüli tájegységek közül a Sárközi a kedvence, amit egyetlen faluban kezdtek el, de mégis kiválik a többi minta közül. Jellemző rá, hogy nagyon színes és bonyolult, a legbonyolultabb technikás tojás. Friss tojásírók sokszor szeretnének sárközit írni, de a sárközire meg kell érni. Emőkének öt év, mindennapi gyakorlásába tellett, hogy a Sárközi mintás hímes tojása, olyan legyen, ami számára is elfogadható.

Másik kedvence a hucul minta, ami Ukrajna és Erdély határán jellemző. Emőke erről így vall: „ Azért ez az egyik kedvencem, mert ez a legbonyolultabb mintaszerkesztés. Nincs szabad felület, van egy mintakészlet és azt variálják. Nagyon erős jelentéssel bírnak a minták, nemcsak külön-külön, hanem az egészet is egybe „olvasva”, olyan egy hucul tojás, mint egy könyv.

Nemcsak tájegységben, de mintában is van kedvence, ami nem más, mint a madár. „Azt szoktam mondani, hogy azért szeretem ezt a motívumot, mert így kicsit visszaadhatom a tojásnak azt, amit elvettem tőle.”

A tojásírás hozta magával azt is, hogy Emőke és családja tyúktartó lett. A farmot négy tyúkkal kezdték, a következő évben már 40 darabra nőtt a számuk. Mindenbe beletanultak, hogy hogyan védjék meg az állatokat a rókától, nyesttől, hogy mit kell tenni, ha kálcium hiányosak a tojások. Kotlósuk is van már, maguk keltetik a kiscsibéket. A farm egyik különlegessége, hogy a tyúkok úgy lettek összeválogatva, hogy milyen színű tojást tojnak. Egy tojásírónál ez elsődleges szempont. Így lettek a családnak itáliai tyúkjai, akik fehér tojást tojnak, míg az araucanai tyúkok kék színűeket.

A mai világban van-e létjogosultsága a tojásírásnak?

Erre a kérdésre Emőkének ez a válasza: ” A kérdés feltételezi, hogy le lehet mondani róla, de a tojásírás a húsvéti ünnepkör szerves része és le tudnánk-e mondani a húsvétról? Régen nagypénteken írták, nem véletlenül.  A tojásírás roppant nagy koncentrációt igényel és szükség van arra, hogy a lelkünk lecsendesüljön , hogy fel tudjunk készülni a húsvétra. A tojásírás egy meditatív állapotot idéz elő, és régen nem csak a fiúknak írtak, hanem családtagoknak, gyerekeknek is, például keresztelőre. Vagy írtak ajándékba családnak is, komáknak, aztán ezt a tojást a ház sarkánál elásták, mert rontás elhárító tulajdonságot is tulajdonítottak neki. Amit ráírunk azoknak nagyon erős jelentése van. Amikor tojást írunk erősen arra a személyre gondolunk, akinek szánjuk. Szívünk, lelkünk beleíródik a mintákba.”

A tojásírás egy olyan tér és idő, ahol le lehet csillapítani a lelket, és el lehet csendesíteni. Emőke szereti tudni, hogy a megrendelt tojás kié lesz, s miközben dolgozik rajta, arra a személyre gondol, akinek szánták. Ha viszont nincs kimondott oka az írásnak, akkor saját lelkéhez kerül közelebb, mint mondja sok problémára talált már megoldást a tevékenység közben. 

Egyéni sikerek, örömök

Egyéni siker, hogy Emőke elkezdte zsűriztetni alkotásait és a visszajelzések csodálatosak voltak. Kezdetben kíváncsi volt, hogy szakmai szemmel hogy értékelik munkáját, de nagyon gyorsan kiderült, hogy tehetsége révén magasabb célokat is kitűzhet. A népi iparművész cím elnyeréséhez 35 zsűrizett tárgyra és három év folyamatos zsűriztetésre van szükség. Első évben meg volt neki az összes zsűrizett tétel.  Három év alatt 65 sikeres 42 mesterremek tojása lett, ami a szakmában elképesztő eredményt jelent. Megkapta a tárgyalkotó iparművész címet, de itt sincs megállás számára. Újabb célt tűzött ki maga elé; a cél 100 darab zsűrizett tojás. Elnézve szenvedélyes alkotói kedvét, alázatos munkabírását, nem kérdés, hogy csak idő kérdése, hogy ez az álom is valóra váljon. 

Örökség és küldetés

Emőke kisebbik kislánya Zorka már ebbe a milliőbe, életbe született s nőtt bele. Emőke anyaként és óvodapedagógusként is azt vallja, hogy a minta szerepe a legerősebb a gyerekek életében. Zorkánál sem erőlteti, hogy tanulja meg a tojásírást, de mindig ott van a lehetőség, hogy utánozza édesanyját. Kislánya pedig él evvel a lehetőséggel. Kicsi kora óta, ha kedve van leül és a sajét kis írókájával megírja a tojásokat, számára ez olyan, mint sok gyerek számára a ceruza és papír. Ahogy édesanyja fogalmaz: „Nem biztos, hogy tojásíró lesz belőle, ezt nem is erőltetem, de  kap egy olyan esztétikai csomagot, ami már a rajzaiban is visszaköszön. Ha nem is viszi tovább a szakmát, a személyiségébe bizonyosan beépül ennek a szépsége. Nekem pedig ennyi elég.” 

A tojásírás ajándéka

A tojásírás sok mindenre megtanította őt. Megtanította  a türelemre, a nyugalomra, arra, hogy nem kell siettetni a dolgokat. Amikor elkezdte ezt a gyönyörű szakmát, nem volt olyan, hogy le tudta volna tenni az írókát, amíg készen nem lett. Ma már olyan tojásokon dolgozik, amellyekkel ezt fizikai képtelenség lenne megtenni, hisz bonyolultságuk, kidolgozottságuk révén nem lehetne egyszerre megírni őket. Megtanulta félretenni, majd újra elővenni a tojást. Megtanulta, hogy nem kell mindent egy szusszal befejzni. 

Emőke üzenete, hogy a tojásírásnak most van igazán létjogosultsága, sőt soha ennyire nem volt szükség a lecsendesülére és a befelé figyelésre, mint ma. 

Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, a művésznő gondolkodás nélkül válaszolja: „a családomra és a  lelkivilágomra. A családom tagjai támogatnak és elviselik, hogy ennek a szenvedélynek élek. Nem is szenvedély ez, hanem inkább életforma. Életforma, aminek teljesen alávetem magam, de kitartóan megyek az utamon, ami nekem lett rendelve és ami boldoggá tesz.”

A cikkben megjelenő fotókat köszönjük Berkovics Emőkének

Ha szereted a népi szokásokat, nézz szét HAGYOMÁNYOK rovatunkban is!

Húsvéthoz kapcsolodó további tartalmakat a HÚSVÉT rovatunkban találsz!

Ne maradj le folyamatosan frissülő cikkeinkről! Iratkozz fel ingyenes HÍRLEVELÜNKRE! FELIRATKOZOM!