„FlowBalaton alkotói portrék” sorozatunkban ezúttal Nádas Dávid hang szertartás vezetővel beszélgettünk.

Nádas Dávid Kaposváron született, s csak egyetemi évei után költözött rövid időre Budapestre. Oda is elsősorban a kalandvágy, az elérhető kultúra és a művészvilággal való kapcsolódás vonzotta. Második otthonának s egyik legkedvesebb helyének pedig mindig is a Balatont tartotta.

Fonyódi nyarak, fővárosi underground, vidéki stúdió

Gyermekkorában Dávid a nyarakat Fonyódon töltötte, ahonnan kerékpárral bejárta az egész déli partot, s később már mind a négy évszakban látogatta a tavat és a körülötte elterülő dombokat. A fővárosi időszak is meghatározó volt számára, hiszen rengeteg impulzus érte. Barátaival összejártak zenélni, megalapította a Kultúrgyom online zenei portált, amely aztán több mint tíz éven keresztül mutatta be a jobbnál jobb albumokat, előadókat. Közel került kiadókhoz, zenekarokhoz és az underground színtérhez. Ezután visszatért Kaposvárra, s dolgozott a helyi televíziónál, az egyetem PR irodájában, majd a Rippl-Rónai Művészeti Intézet videó stúdiójában kötött ki, ahol jelenleg is tanítja a mozgóképpel foglalkozó hallgatókat, s résztvesz a színművészek életében is.

fotó: Gschwindt Márk

Gimnáziumi és egyetemi évei alatt két kötetnyi verset írt, aztán pedig kulturális témájú cikkek sorát. Előbbiek esetében a szerelem és az élet adta témák mellett, erős ihletadó volt számára a Balaton-parton eltöltött idő.

”A Balaton az évszakok váltakozásával folyton más-más arcát mutató tükör, s a mindig sejtelmesen hunyorgó nap vagy hold, az ismerős hegyek, az éjszakai fények, az aranyhíd, mind barátként köszön egy idő után. A mai napig Fonyódon töltünk legalább egy hetet nyaranta a családommal. Siófokon fél éve rendszeresen tartok örömzenéléseket és hangutazásokat. Márciusban Gyenesdiáson is dobolunk egy nagyot, és évente három dobkészítő tábort tartok Szentbékkállán, a Káli-medencében. Sok ponton kapcsolódom ehhez a vidékhez, mindig hívogat, s én megyek” – meséli Dávid, s rá is tér, miként is vált az újságíróból stúdiós, aztán pedig dobkészítő, és – bármilyen furcsa – sofőr.

fotó: Orbán Péter

Utazás hangokkal, rezgésekkel, sámándobokkal

„Igen, a ’sofőr’ egy nagyon aranyos történet. Pécsen tartottam akkoriban több hangutazást, és egy kedves fiatal anyuka egyik alkalommal hozott egy kavicsot, melynek egyik oldalára egy OM jel, a másikra egy szívecske volt festve. A kislánya küldte – miután megtudta, hogy anyukája hang-utazásra megy – szeretettel a sofőr bácsinak, vagyis nekem. Azóta az ’oltár’ közepén kap helyet ez a kedves kavics, minden eseményemen. A tiszta szeretet jelképe számomra.

fotó: Füzes Patrik 

A dobkészítés is hasonlóan kedves történet. Az említett anyuka és még két kedves hölgy ismerősöm elém álltak, hogy ők nálam szeretnék elkészíteni a dobjukat. Hiába mondtam nekik, hogy én nem foglalkozom dobkészítéssel, ragaszkodtak hozzá. Persze óriási megtiszteltetésnek éreztem, és tudtam, hogy bele kell állnom a feladatba, járnom kell az utam. Így kezdtem el tartani dobkészítő táborokat. Mégis valójában az Éledő Napok elvonulás volt az első olyan esemény, amelyet feladatul kaptam fentről, s egyértelmű volt a hívás. Azóta is a legkomplexebb táborunk, melyet feleségemmel, Nádas-Szegfy Szonjával együtt tartunk minden évben két alkalommal Mánfán, a csodás buddhista elvonulási központban. Itt a zenei rezgés, a transzlégzés és a mozgás ér össze egy térben, 3-4 napos folyamatokban.”

A zenélés öröm, ősi terünk a természet

Dávid örömzenélésekre hív minket folyamatosan, és a napfordulók, napéjegyenlőségek idején erdei szertartáson vehetünk részt a vezetésével. Kíváncsiak voltunk, ez pontosan mit is takar. „Az örömzenélések kiváló alkalmak arra, ha kicsit is érdekelnek az ütőhangszerek, vonzódsz a közel-keleti, afrikai zenék, ritmusok világához, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy, milyen harmincan körben együtt dobolni. Darbukákkal, djembékkel, keretes dobokkal, cajonokkal, sámándobokkal és csörgőkkel, shakerekkel zenélünk. Kicsit olyan, mint egy felnőtt játszóház, sok humorral és jókedvvel. Nem kizárjuk, de kint hagyjuk a sok negatív hatást, s egymásra és befelé figyelünk.

A téli és nyári napforduló, valamint a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején szert tartunk kinn a természetben, ahol az aktuális témákkal foglalkozunk, erőteljes energiákkal dolgozunk, s igyekszünk mindezt minden érző lény javára felajánlani. Gondolok itt például arra, hogy el tudjuk engedni azokat a problémákat, melyekre nincs hatásunk, melyeket szeretnénk letenni, s meghívjuk helyettük azokat a pozitív erőket az életünkbe, melyek segítenek, támogatnak minket, s melyek lehetővé teszik, hogy változzunk, ha készen állunk rá. Valójában – kívülről nézve – tüzet rakunk, és körülötte dobolunk, énekelünk, együtt vagyunk szeretetben. Hálás vagyok azért, hogy a legtöbb eseményre sokan messzi városokból érkeznek, kicsit alátámasztva azt az elképzelést, miszerint az idő és a tér, távolság valójában csak illúzió.” – mosolyog, majd elhangzik a záró gondolat beszélgetésünk végén: 

„A zene, a szívből való zenélés és a kölcsönös elfogadás és tiszteletteljes figyelem az, ami összekovácsolja és egyben tartja ezt a közösséget. Az emberek közösségét. Hiszen bárhol és bármikor érezhetjük magunkat otthon…” 

Ha Ti is szeretnétek kapcsolódni hasonlóan nyitott emberekkel, s együtt zenélni, dobot készíteni, elvonulni, megtaláljátok Dávidot a FlowBalaton weboldalán keresztül.