A ház stílusához illeszkedő természetes kőből készült párkányok kerültek beépítésre a fa nyílászárókhoz

Hirdetés

Újrasarjadó élet a régi majorban

Réka ma már három gyermekes édesanya, építészmérnök diplomáját 2007-ben szerezte a BME-n. Dolgozott műemlékvédelmi területen is, de visszatért a tervezéshez. Munkatapasztalatainak a rekonstrukció tervezésében vette hasznát, kíváncsi természetének pedig a major múltjának felkutatásánál. „A volt tulajdonostól és a helyi egyházmegyei levéltártól sok érdekességet megtudtunk. 1920 körül a helyi püspökség építtette a majorságot, amit később államosítottak és termelő szövetkezetként működött, majd a későbbi tulajdonos nagyüzemi gazdálkodást folytatott itt.” A ház, amelyben a család lakik, a levéltári források szerint régen cselédlak volt, de tartozott még hozzá ló,- és tehénistálló, valamint takarmánytárolóként funkcionáló épület is, amelyek a cselédlakhoz hasonlóan épségben fennmaradtak. „Legnagyobb bánatomra a két nádfedésű, deszkaborítású lábaspajta az idők során elpusztult, a régi gémeskút helyére pedig garázst építettek.”

Az épületegyüttest tekintve a cselédlak történetében volt már példa állagmegóvásra, tatarozásra, de olyan volumenű újjáépítésre és teljes funkcióváltásra, amelyre férjével vállalkoztak,még nem. „Jó lenne azt mondanom, hogy szerelem volt első látásra, de az az igazság, hogy fél évbe telt, mire el tudtuk dönteni, hogy bele merjünk-e vágni a felújításba.”- meséli.

Rusztikus gerendák és béke minden mennyiségben

 „Somosi Major, Cselédlak: 19,90 méter hosszú, 9,2 méter széles, bruttó 183,08 nm.” – áll a feljegyzés a levéltári dokumentumban. A ház termetes és magas is; amolyan rusztikus óriás. Falai fehérek, héjazata antracit szürke, némi kékes beütéssel. A közelben szántóföldeket találunk, a ház körül pedig a holtág töltése mentén puha ártéri növényzetet, gyümölcsfákat, nyárfákat, és persze tömérdek nádat.