Ház, amiben a színek is szeretnek lakni
Tájbaillő ház modern terekkel
A tájbaillő házat az előző tulajdonos a régi vályogház alapjaira építette, így az a parasztházak hagyományát követi, de az új alaprajznak köszönhetően életterei már megfeleltek egy modern, fiatal család igényeinek. Így nem gondolkodtak sokat, amikor rátaláltak és belevágtak az új kalandba. Némi átalakításra azért szükség volt, a család bővülésével pedig a tetőtér is megtelt élettel. A földszinten a ház lelke fogadja a látogatót, a nappali-ebédlő-konyha hármasa. Itt kapott még helyet a két gyerekszoba és a szülői hálószoba is, melyhez a felújítás során egy külső kamrát is hozzányitottak, mely ma fürdőszobaként funkcionál.
Mi sem bizonyítja jobban eleink bölcsességét, mint a ház előtti tornác, mely a nap járásának megfelelően nyáron hűs árnyékkal, télen viszont a laposabb napsugarak beengedésével kényezteti a tereket. A ház mellett borospince is van. Pechére a házigazdák nem borkedvelők, így nem ez a helyiség a nagy baráti összejövetelek színtere, pedig akár lehetne is, mert csodaszép sóskúti kőből épült. A tornác előtt – ahogyan az egy ilyen helyhez illik – egy öreg diófa áll, mely alatt szeret a család leginkább üldögélni tavasztól őszig.
A hosszú, keskeny telek a kertrendezés során tartogatott még meglepetéseket. Kutyájuk bukkant rá szokásos „illegális” ásása alkalmával egy tíz méter hosszú pincére, mely aztán remek alapul szolgált egy kis kültéri medencéhez a gyerekek legnagyobb örömére. Felsorolni is sok lenne hányféle termő gyümölcsfa tarkítja a bokrokkal és virágokkal szegélyezett kertjüket. Városiakként nem igazán konyítottak a kertészkedéshez, amit még ma is tanulnak.
Az emlékek őre
Életünk helyszínei, akarva-akaratlanul, tele vannak emlékekkel. A tulajdonosok nem kutatták szándékosan új otthonuk múltját, mely azonban bő tíz évvel azután, hogy megvásárolták az ingatlant, mégis rájuk talált. Egy nyári napon a ház előtt egy tört magyarsággal beszélő idegen férfi álldogált tétován. Az egykori vályogházban felnőtt kisfiút hazahúzta a szíve gyermekkora színterére. A régi vályogházban egy nehéz sorsú édesanya egyedül nevelte gyermekét, akik sokat nélkülöztek, de a falu közössége mindig gondoskodott róluk. Ennek ellenére az édesanya sajnos fiatalon meghalt, miután az Amerikába emigrált édesapa magához vette a félárva fiút, aki most idős úrként tért haza látogatóba.
Gombhoz a kabátot
Térjünk vissza ehhez a minden tekintetben harmonikus házhoz. A háziasszony már városlakóként is szenvedélyesen szerette a régiségeket, mely rajongásának kiváló terepe lett új otthonuk. A parasztház formájára épült épület falait ezért fehérre festették és sorban elkezdtek érkezni a vidéki stílushoz kiválóan illő régi bútordarabok és lakberendezési tárgyak. Olyannyira, hogy a földszinti tér fókuszpontjában álló óriási ónémet tálalószekrényhez tervezték később a konyhát is. A természetes anyagok, különösen a fa szeretete nemcsak a bútorokban köszön vissza. Szerelembe estek a tölgyfa svédpadlóval, melynek ára okozott némi bonyodalmat a családi költségvetésben, konkrétan a felújításra félretett összeg felét felemésztette. De hát egy gyönyörű padlón még a matracon alvás is jobban esik, így nem bánták, hogy éveket kellett várniuk, mire minden szobát benépesítettek jelenlegi lakói.
Ahová nem fért be a suszter cipője
Enikő otthonában nem kapott helyet a suszter cipője, ugyanis minden helyiségben visszaköszön hobbiból lett hivatása, a bútorfestés. Ahogyan rátalált az Annie Sloan krétafestékekre és elkezdte építgetni vállalkozását, úgy kúsztak be a színek is új otthonukba. És a színek jól állnak az ónémet kétajtós szekrényeknek, a koloniál íróasztalnak éppúgy, mint az Ikeás gyerekágyaknak. Bátran kijelenthetjük, hogy Enikőnek oroszlánrésze van abban, hogy hazánkban is népszerű lett a régi bútorok újragondolása. Ötleteiért, melyeket később bútorfestő workshopok, majd látványműhely formájában is elérhetővé tett a nagyközönség számára, az online térben már százezrek rajonganak.
Ahogyan egy ház sosincs készen, Enikőéknek is rengeteg tervük van még, kerti konyhát és egy szélfogót is szeretnének, a bútorok után pedig úgy érzik, hogy a falak is színekre vágynak, de ezek már egy következő epizód szereplői lesznek.
Itt találod a Nemiskacat Látványműhelyt: www.nemiskacat.hu
Fotók: Jurassza Zsófia, Nemiskacat
Szereted a vidéki stílusú lakberendezést? Nézz szét VIDÉKI OTTHONOK rovatunkban is!
Neked ajánljuk
Beszélgessünk a szőnyegekről – interjú egy igazán otthonos témában
Akár otthon dolgozunk, akár csak pihenni térünk haza, az ősz mindig...
Egyedi igényekre egyedi stílussal válaszol Takács Tímea faldekor művész
Takács Tímea, a Timi Wall Art alapítójának lendületes, vidám...
Vidéki rendezvényhelyszínek céges karácsonyokhoz
A karácsonyi ünnepek közeledtével egyre több cég keresi az ideális...
„Láthatóvá tenni a csendet” – Interjú Miklós Hajnal képzőművésszel
„FlowBalaton alkotói portrék” sorozatunkban ezúttal Miklós Hajnalt...
Másodérésből első osztályú fűszeres füge chutney
Nem is lehetne szebb nyitánya az ősznek, mint a füge másodérése és...
Így készül a szilvalekvár sütőben.
Dédnagymamáink, nagymamáink jóval népesebb családokban éltek, mint...
