A karácsonyfa története

Életünk , Hagyományok

Minden évben illatos, frissen vágott fenyő áll a nappaliban csodás díszben, melyet egy angyal hoz karácsony ünnepére. Idén jutott először eszembe, vajon miért fenyőfával ünnepeljük az év legmeghittebb, legbensőségesebb ünnepét, mely a szeretetet, hitet és reményt erősíti meg lelkünkben vagy éppen adja vissza?

A karácsonyfa története

A karácsonyfa története

Bálint Sándor népmondája így írja le a fenyőfa eredetét: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.Az Úr most megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”

A karácsonyfa története

A karácsony a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe. De maga a fenyő, mint szimbólum, sokkal régebbi, ősibb jelkép. A fenyő örökzöld ágai a téli napfordulót jelképezték már az emberiség őskorában is. A fenyő mellett hasonló jelentéssel bírt a borókaág, a fagyöngy is. Sokáig a szegények nem is állítottak fenyőfát, hanem csak néhány borókaágat díszítettek föl.

A karácsonyfa története

A karácsonyfa állítás szokása Skandináviából ered, onnan terjedt el német területeken a 16-17. században, bár az első írásos emlék a karácsonyfáról a 15. század végéről származik Sebastian Brant nyomán. Az 1800-as évek elején már a Habsburgok is megünnepelték a karácsonyt. Bécsből aztán az arisztokraták révén hazánkban is elterjedt az ajándékozás és a faállítás szokása. Magyarországon az első fenyőfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben. 

A karácsonyfa története

Ahogy a fenyőfának, úgy a díszeknek is régi története van. A természet megújulását jelképező fenyőre kerülő díszek a termékenységet szimbolizálták. Ilyen díszek voltak a dió, alma és néhány helyen tojást is akasztottak a fára. Olyan díszeket választottak, melyet meg is lehetett enni. Így került a karácsonyfákra később az ostya, majd a mézeskalács és a szaloncukor is. Ezt követően terjedtek el a mai napig népszerű színes gömbök, masnik, girlandok. A gyertya a “Világ Világossága”, azaz Jézus jelképe. A csillogó díszek egyes értelmezések szerint a csillagokra, bolygókra utalnak. A fa csúcsára kerülő dísz pedig, mely általában a legfényesebb, a betlehemi csillagot jelképezi.

Érdekelnek hagyományaink, régi szokásaink? Látogass el HAGYOMÁNYOK rovatunkba!

Neked ajánljuk