Mi is az a fajansz? 

A fajanszt egyébként sokan összekeverik a porcelánnal – avat be a titokba Enikő. Előbbi fehér színű finomkerámia, amely kaolinból, földpátból és kvarchomokból készül, bevonata bór vagy ólomtartalmú fehér máz. 1200-1500 fokon égetik ki és kétszer mázazzák. Vannak köztük kézzel festett darabok, de legtöbbjük levonómatricás. A végeredmény egy kellemes tapintású kicsit vidékiesebb, komfortosabb darab. Mivel kisebb szilárdság jellemzi ezért sérülékenyebb, törékenyebb, mint a porcelán. Porózus szerkezetének köszönhetően meg tudja szívni magát folyadékkal, tud „érni” barnulni. Ez a természetes folyamat szemmel látható mázmozaikosodást okoz, főképp öreg, akár 150 éves darabokon. Az igazi gyűjtők számára ez még inkább hozzátesz az értékéhez, mert egy bebarnult antik fajansz teáscsésze mára a vidéki stílusú otthonok szimbóluma, egy letűnt világ jelképe lett. Így az erősen nosztalgikus vágy – ahogy engem is – sokakat elindított a gyűjtés útján.”

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan takarítod ezt a rengeteg tárgyat? – nézek körül még mindig ámulva, nem tudok betelni ezzel a csodás enteriőrrel.

„A takarítás nem egyszerű, de nagyon szeretem, mert amikor áttörölgetem a gyűjteményem darabjait – főleg a tavaszi, őszi nagytakarítás alkalmával – olyankor mindig kicsit át is rendezgetem őket. És igen, óhatatlan, hogy időnként eltörik egy-egy darab, ilyenkor nagyon megsiratom. Emlékszem, mikor egy ritka Sarreguemines Hanoi dekoros készlet cukortartóját levertem, utána hetekig bánkódtam.”

Szerencsére a kislányom is tudott vigyázni a gyűjteményemre, hiszen az anyatejjel szívta magába e tárgyak szeretetét. Emlékszem, egészen kicsi korában azt kérte tőlem, szerezzek a szobájába rusztikus bútorokat. Igy került hozzánk a nagyapám antik íróasztala és almáriuma, amelyeket provance-i hangulatot árasztó szépségekké alakított át egy asztalos mester. Ahogy a kislányból nagylány lett, úgy jöttek a komolyabb, nagypolgári darabok. Szóval az alma nem esett messze a fájától, de azt kell mondjam őt sokkal szerencsésebb körülmények közé sodorta az élet: ma már londoni házában vegyíti rendkívül jó ízléssel szépséges antik bútorait mai modern darabokkal.”

A fajansz „koronázatlan királynője” 

Enikő teljesen autodidakta módon tanulta ki a fajansz tudományt, melynek köszönhetően mára egy felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény tulajdonosa lett. „Rengeteget utána olvasok a témának, jelzéseket tanulmányozok, régi angol, francia gyárak működését, történetét olvasgatom. Jó szemem van hozzá, szinte ráérzek, melyek az értékes darabok. Nem egyszer volt arra példa, hogy hogy fillérekért került a birtokomba egy-egy muzeális darab, mert épp nem volt divatban a gyűjtése. Az utóbbi időben ez már nem nagyon jellemző, mivel szépen lassan elfogynak, ezért egyre ritkábban bukkannak fel a piacon, így az értékük is egyre nagyobb.”

Bár már lassan ki lehet tenni a „megtelt” táblát, de Enikő még mindig szenvedélyesen kutat újabb szerzemények után, leginkább külföldi piacokon, online aukciókon, vagy facebook csoportokban. „Az internetnek köszönhetően a világ számos pontján élő gyűjtőket tudja egy csoportba összeterelni ez a szenvedély” – meséli.

De senki ne gondolja, hogy e tárgyak a vitrinben állnak. Enikő a mindennapokban is használja, a hozzá látogató családtagokat, vendégeket is ezekből kínálja, Ő úgy fogalmaz, hogy „együtt él” ezekkel a csodás darabokkal. „Leírhatatlan érzés, amikor kézbe veszek egy gyönyörű Copeland csészét és abból kortyolgatom a teám. Közben elképzelem, ki mindenki foghatta már a kezében, hol szolgálhatott korábban. Azt gondolom, ezek a méltósággal megöregedett szépségek adnak valami plusz tartást az embernek, megkívánják az illő viselkedést.

Egy szép tányérhoz megterítünk, ahhoz oda kell ülni, így lesz az étkezés egy lelassult, méltóságteljes folyamat. Manapaság, amikor mindenki rohan és legtöbbször állva kap be pár falatot, ez a lelassult, igényes étkezés és teázás nagyon fel tudja tölteni az ember lemerült elmeit és igazi életformává válik. Jómagam – mint egy kisebb szociális tagintézmény vezetője – ebben a tevékenységben kikapcsolódom ki, így tudok visszatöltekezni, életerőt kapni a mindennapokban.

„Hiszem és vallom, hogy mi, akik rövid életünk során birtokoljuk e csodás antik tárgyakat, csupán egy-egy állomásai vagyunk az ő hosszú, kalandos életüknek,  hiszen túlélnek minket és viszik tovább új tulajdonosaiknak a hagyományok a régmúlt idők tiszteletét és szeretetét…” – köszön el tőlem Enikő.

Szöveg: Ipacs Éva

Fotók: Bali Enikő

Szereted a vidéki stílusú lakberendezést? Nézz szét VIDÉKI OTTHONOK rovatunkban is!