Arácsi cukrászda, a MI cukrászdánk

Az idei ősz első ködös, hideg reggelére esett a találkozó. Miközben a kezem majd odafagyott a kormányhoz arról ábrándoztam, milyen lesz a beszélgetés azzal a hölggyel, aki azt az elképesztően finom túrótortát készítette, amit a múltkor csak úgy futtában kaptunk be, hogy kipróbáljuk Arács új büszkeségét, az Arácsi Cukrászda süteményeit. És valahogy ösztönösen éreztem, hogy jó lesz…

„… cukrász bácsi, mit sütött ma?
van-e cukros fánkja, friss kalácsa,
habos kürtje, jó dobos tortája?
Van itt kérem, ami csak kell,
van fánkom, van kalácsom,
tessék nézni ezt a tortát,
igazán ajánlom!…”

Hirdetés

… olvashatjuk a kis cukrászda Vendégkönyvének nyitólapján. A versikét Zsuzsa édesapjától kölcsönözték, aki valamikor a múlt század közepén egy kisiskolás farsangon cukrászinasnak öltözve szavalta e sorokat, nem sejtve, hogy lánya egykoron majd „jelmezébe” bújva süti a kalácsokat és tortákat

Egy kislány álma

Zsuzsa gyerekkora óta cukrász szeretett volna lenni. Tizenéves korában, valamikor a rendszerváltás előtt, a teniszező lány Németországba kijutva Levi’s farmert vásároló csapattársaival ellentétben, minden zsebpénzét egy német nyelvű képes süteményes könyvre költötte. Tanulmányai más irányba vitték, építőmérnök lett, majd sikeres vállalkozó. Saját cukrászdájának álmát közben tovább dédelgette, majd családanyaként egy merészet gondolva elvégezte a cukrász iskolát, tanonc lett egy kis cukrászdában. Az álom lassan beteljesülni látszott. Az egykori álmodozó kislány családjával háta mögött hagyta addigi életét és Balatonfüredre költözött és az arácsi városrészben megnyitotta saját cukrászdáját. Zsuzsa férje, Zsolt szolgál ki minket és mosolyog a pult mögül. Zsuzsa pedig, segítőivel reggeltől estig készíti a süteményeket, ahogyan Zsolt mondja – szívvel-lélekkel. A csoda biztosan ebben rejlik, no meg a kiváló alapanyagokban.

Jövőbe zárt múlt

Az egykori egyházi birtokhoz tartozó vincellér házat már nem lehetett megmenteni. Zsuzsáék azonban igyekeztek a jövőbe zárni a múltat s megőrizni a ház egykori szellemét. Az építkezésnél felhasználták a még használható építőanyagokat, a cukrászda lábazata és a régi borospince homlokzata a hajdani ház köveiből, tégláiból készült. Mementóként a régi pince kulcsa a cukrászda bejárati falára került .

A épület kivitelezése, a nyílászárók, a cserépkályha, a bútorok és a függönyök is mind helyi szakemberek keze munkáját dicséri. Zsuzsa és Zsolt elmondása szerint minden mesterember úgy dolgozott a cukrászdán, mintha a sajátját csinálta volna. Nevüket a bejárat melletti fatábla őrzi. A barátságos sarkok, a tálalószekrényeken a háziasszony saját lekvárjai, a cserépkályha melege az elsőként belépő vendéget is barátságosan üdvözlik.

Újfajta üzleti modell, avagy vissza a hagyományos értékekhez?

Profit, de nem mindenáron. Manapság egyre többen szorgalmazzák a hagyományos értékekhez visszatérést, azonban kevesen vannak, akik csinálják is. Zsuzsa és Zsolt vállalkozása közéjük tartozik. Fölösleges feltenni azt a kérdést, hogy az üzleti tervben hány éves a megtérülési idő, hiszen ez a „projekt” ránézésre sem erről szól. A telek és a szabályozások adta lehetőségek miatt nem lehetett nagyobb a cukrászda – meséli Zsolt, de mindjárt hozzáteszi, hogy nekik ez így pont elég is, hiszen ők elsősorban az itt élőknek szeretnének sütni. Nem a meggazdagodás, hanem a kétkezi munkájukból – amit ráadásul szívesen is csinálnak – való tisztességes megélhetés a céljuk. Nem csillagászati áron kínálják portékájukat, noha a minőség jegyében talán megtehetnék, hanem a helyiek pénztárcájához igazítva. Szeretnék, ha egy közös cukrászda lenne az övék, olyan mindenki cukrászdája. „Már a nyitás első pár hetében annyi szeretetet, barátságot kaptunk, ami egy nagyvállalatnál edződött ember számára szinte felfoghatatlan.” – meséli mosolyogva Zsolt.

Lassan elköszönök a házigazdáktól, nyitás idő van, érkezik az első vendég. Ahogy sétálok a kapu felé kezemben Zsuzsa messzeföldön híres krémeseivel, óhatatlanul azon kapom magam, hogy tiszta szívemből kívánom, hogy Zsuzsa és Zsolt cukrászdája valóban mindenki cukrászdája legyen és eszembe jut Schumacher örökérvényű könyvének címe: A kicsi szép! Beülök a kocsiba, a krémest biztonságba helyezem a vezető ülés mögött, majd örömmel nyugtázom: ez valóban egy hely, ami értünk is van. Egy hely, ahol találkozhatunk, mi, helyiek. Egy hely, ahol szívből készülnek a sütemények. Egy hely, melyben egy kislány álma vált valóra… ez a hely az Arácsi Cukrászda.

www.aracsicukraszda.hu