Főhajtás Édesanyám előtt
Fürkésztem tekintetét, hasonlítgattam arcát, ahhoz a régi archoz. Termetén s mozgásán már látszott az idő múlása. Túl volt már a nyolcvanon. Ültem egy hosszú lócán a szőlőlugas alatt, és eszembe jutott, mennyi ajándékot kaptam a gyermekkorral. Láttam szülőm szorgalmát minden évszakban. Dolgozott fáradhatatlanul, töretlen akarással.
Az én Édesanyám
Kora tavasszal a nyári konyhában lágy meleg volt, puha biztonság. A kotlósok korán elültek, így a sárgapelyhes kiscsibék és kiskacsák érkezése versenyre kelt a kipattanó rügyekkel. De jó is volt kézbe venni, simogatni a csipogó és hápogó kis jószágokat! A kopasz nyakút, a bóbitást, a kendermagost… Napról napra, hétről hétre nevelte és gondozta őket az én édesanyám. A gyöngyöző húsleves, a tejfölös csirkepaprikás és a ropogós kacsa sült, idővel mind a család asztalára került. Fölséges vasárnapi ebédek voltak! Illatjuk s ízük órákig csiklandozta érzékeimet. Tollfosztás után meg tollpehellyel kitömött puha és jó meleg dunyhák meg párnák között aludtunk.
Sokat tudott a növényekről is. Tavasztól őszig virágok pompáztak, illatoztak a ház körül. Virított az orgona, a petúnia, a legényvirág, a dália és az őszirózsa. Gondozott, ápolt volt a veteményes is. Ahogyan a tavasz, a nyár, az ősz és a tél váltogatta egymást, úgy következtek egymás után a tennivalók a kertben is. A talaj jó terméssel viszonozta az őszi ásást, a kapálást, az öntözést, a kétkezi munkát. Gazdagon termett ott: bab, borsó, sárgarépa, gyökér, paradicsom, paprika és burgonya.
A baromfiudvar és a kert mezsgyéjén állt a terebélyes lombú diófa. Őszelőn, gazdagon potyogtatta csonthéjas termését. Amikor leszüreteltünk, elővettük a barnára mázolt sámlit meg a kalapácsot, majd hozzáláttunk a diótöréshez: egyikünk törte, a másikunk bontogatta a termést. Jó nagy kupacot tisztítottunk meg belőle. Ezután édesanyám elkészítette gyermekkorom legfinomabb, egyben a legkeményebb édességét. A dolog úgy történt, hogy a konyhaasztal mellett állva apróra vágta a megtisztított dióbelet. Lassú tűzön megolvasztotta a fehér kristálycukrot. Amikor a lábasban gyöngyöződni kezdett a fényes, aranysárga cukormáz, hozzátette a kicsi diódarabokat. Pár percig tovább pirította. Azután a forró, diós cukortömeget egy óvatos mozdulattal kiöntötte egy vizes vágódeszkára. A kés lapjával gyorsan megformázta és kicsi darabokra vágta. Gyermeki türelmetlenséggel vártam az édességet, amikor kihűlt, mohón törtem belőle egy darabot.
Zimankós téli estéken, a megrakott sparhert barátságos meleget árasztott a nyári konyhában. Hatalmas vesszőkosárban rengeteg érett tengeri várakozott a morzsolásra. (Akkoriban inkább volt ez a foglalatosság játék, mint munka nekem.) Leültünk és kitartóan fejtettük a tömör sorokban elhelyezkedő kukoricaszemeket. Csendesen beszélgettünk, hallgattuk a kályhában ütemesen pattogó fahasábokat. Közben vékony kislánykezem fürgén mozgott a magvakon. Amikor erősen zsibbadt a hüvelykujjam alatti rész, kukoricacsutkával folytattam a szemek lefejtését.
Gyerekként nekem a disznótor nehéz szagokat, de egyben finom falatokat is jelentett. Visszatérő, apró örömöket. Pörzsölés után sokszor rohangáltam ujjamra húzott malackörmökkel.
A hízó levágása és feldolgozása azonban édesanyámnak mindig rengeteg munkát adott: Az orjaleves és a toroskáposzta elkészítését, a húrka a kolbász fűszerezését és megtöltését, a sonka és a szalonna besózását, pácolását, egyes húsfélék a majdani füstölésre történő előkészítését…
Gyakran segítettem főtt disznó aprólékkal jó kövérre megtömködni a kisgömböcöt. Csak nálunk éppenséggel fordítva történt, mint a mesében. Préselés és füstölés után, igaz nem egészben, hanem apró falatokban, mi kaptuk be őt!
A szőlőlugas árnyékában
A szőlőlugas hűs árnyékot adott. Ültem egy hosszú lócán az árnyas venyigék alatt, és eszembe jutott mennyi ajándékot kaptam a felnőttkorral. Éreztem szülőm gondoskodását minden nap. Édesanyám mindig pakolt valamit. Csak úgy, falusiasan. Én pedig vittem ezeket a pakkokat az egri kollégiumba. Később meg cipeltem a fővárosba. Volt abban pirosló, zamatos, házi paradicsomlé és bársonyfekete szilvalekvár. Utóbbiból csinálta a lekváros gombócokat és derelyéket.
Mert öreg, üstben főtt lekvárral az igazi! Benne volt ám ezekben az ételekben nagymamám és dédnagymamám tudománya is! Amikor beleharaptam, éreztem a pirított zsemlemorzsa jellegzetes ízét, a tészta puhaságát, éreztem, amikor az édes töltelék éppen kicsordulni készült a szám szélén.
Édesanyám csomagolt még falusi tojást és frissen gyúrt tésztát is: csíkot.
Csíkot?
Igen, azt.
Mi népiesen így hívtuk otthon a metélt tésztát. Az olyan finom, vékony levesbe valót, amelyet gyakran készített nekünk. Ujjai fürgén jártak a gyúrótáblán a kés pengéje előtt, amikor késhát vastagságúra vágta a hosszú tésztadarabokat.
Szabó Márta írása, a fénykép a szerző tulajdona
Bármerre is jártam, édesanyám jutott eszembe akkor is, ha magyar szót és népzenét hallottam. Odahaza történt amikor még aprócska és fogékony voltam , hogy szülőm belém plántálta a népdalok szeretetét azzal, hogy minden nap énekelt nekem tiszta, csengő hangjával. Pedig akkoriban keveset hallhatott Kodály szellemiségéről. És úgy tudom, nem olvasta Sütő András gondolatait sem. Ami szerint, ha hosszú útra indulunk, éneket kell vinnünk magunkkal a sötétség és az úti veszedelmek ellen.
Végigsétáltam az emlékek útján, és ráeszméltem, hogy nem volt ebben semmi titok. Mert édesanyám szívében mélyen gyökeret eresztett minden, ami szép, tiszta s jó volt.
Tudod milyen érzés az, amikor a ház, az udvar, a kert tele van élettel és szeretettel?
Csodálatos.
Ülök egy hosszú lócán a szőlőlugas alatt, és hálát érzek, végtelen hálát mindezekért.
Legújabb cikkeink
jeles napok
Legolvasottabb
Neked ajánljuk
Látogatóban Herczeg Ágota festőművész otthonában
Hajnal van. A felkelő nap első fényei milliárd vakító fénypontként...
Új egységgel bővült hazánk egyik legnépszerűbb vidéki szálláshelye
Nagy lendülettel, a szokásos hétköznapi sebességgel száguldok,...
Egészben sült oldalas rozmaringos burgonyapürével
Bár az oldalas nem tartozik a diétás fogások közé, ki ne emlékezne a...
Receptek Neked
Egészben sült oldalas rozmaringos burgonyapürével
Bár az oldalas nem tartozik a diétás fogások közé, ki ne emlékezne a...
Az egyszerű, gyors és finom karácsonyi bejgli receptje
Ez a karácsonyi bejgli recept valóban egyszerű, gyors és finom....
Gesztenyekrémleves, ahogy mi szeretjük
Egy igazán finom téli melengető leves elkészítését szeretnénk most...
Progamok vidéken
Advent a kastélyban
Miként lehetne stílusosabb módon köszönteni az idei adventet, mint...
Szarvasgombatúra És Főzés Olasz Módra
Jártál már olyan szarvasgombatúrán, melyet egy olasz vacsoraest...
Meghívó a budapesti Monet kiállításra
Egy ikonikus festőművész házában és kertjében vendégeskedni...