Fehérné van Luijk Mariëlle, azaz „Holland Marcsi” nevét az egész országban ismerik. Hollandiában cseperedett fel, édesapja holland, édesanyja magyar származású. Külföldi iskoláztatás ide, vagy oda, a kis Mariëlle a magyar népi viseletek,- és táncok szerelmese kilenc éves korától. A szülők ekkor már sejthették, hogy lányuk szenvedélyesen vonzódni fog a magyar hagyományokhoz. Bár azt talán még ők sem gondolták, hogy magyar feleség, népviseletgyűjtő, régiségkereskedő és hegedűművész lesz. Egy kisebb néprajzi lexikon megtelne azzal a páratlan magyar viseletgyűjteménnyel, amivel hírnevet szerzett magának. Kislányukat magyar férjével, Mátészalkán nevelik; a kisvárosban, ahol egyedi, hagyományőrző öltözködéséről messziről felismerik Marcsit. Tudják róla, nem szívesen mutatkozik farmerben.

Mikor és kinek köszönhetően találkoztál először a magyar népi hagyományokkal?

„9 éves koromban, anyai nagyszüleimnek köszönhetően. Minden évben egyszer hosszabb időt töltöttünk náluk Dunaújvárosban. Ilyenkor mindig egy ének-zenei általános iskolába jártam, ahol a Kodály-módszert alkalmazták. Hatalmas élmény volt. Abben az évben éppen húsvétkor érkeztünk, akkor festettem tojást életemben először.”

Hirdetés

Kalotaszegi (Mérai) félgyászos asszonyviselet Fotó: Mohos Zsófia- Görbeország 

Hogy kerül a birtokodba egy-egy öltözék?

„Én már egy újabb generációhoz tartozom, akinek sok minden elérhető interneten és ezt ki is használom. Amit lehet, megvásárolok online, de járok antikvitásokba is Budapesten. Azok az idők már sajnos elmúltak, amikor minden gyűjtő a falvakat járta. Jó lenne, ha én is járhatnám a településeket, de ez nagyon sok munka. A legtöbb gyűjtőnek, akik régebben voltak aktívak, ez évtizedekig tartott szerintem; nem öt, hanem legalább 10-15 évig. Ha valami nagyon-nagyon ritka és nehéz hozzájutni, azért elmegyek a faluba, de inkább az a jellemző, hogy utólag keresem meg azokat az asszonyokat, akiknek meg tudom mutatni a megvett holmikat. Annyira tapasztalt már vagyok, hogy körülbelül meg tudjam saccolni a származásukat, de azért örülök, hogy meg tudom kérdezni a néniket, öltöztető asszonyokat is. Ők meg elmesélik, hogy mit mire használtak, hogyan hordtak régen. Szóval van kutatómunkám mögötte, de nagyon nehéz időt szakítani mindenre, a vállalkozásom és a család mellett így fér minden össze.”

Mezőkövesdi asszonyviselet, Bollokné Marika nénivel Fotó: Mohos Zsófia-Görbeország

Hirdetés

Számon tartod hány rendből áll a gyűjteményed? Milyen vidékekről származnak és hol tárolod őket?

„Igen, ha teljes rendeket nézünk, akkor 60-70. Ha az összes kiegészítőt, akkor közelít az ezerhez. De engem nem a mennyiség érdekel. Szerintem rólam kevesen tudják, hogy időnként adok is el darabokat, ezért is kezdődött el a vállalkozás. Ez ellentmondás lehet, bele lehet kötni, hogy ha gyűjtő vagy miért adsz el? Próbálom időről-időre átnézni a darabokat, feltenni a kérdést magamnak: Mi az, amit tényleg használok még? Mi az, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben?  És amelyik már annyira nem kell, akkor inkább eladom, hogy tudja finanszírozni magát ez a hobbi. Engem tényleg a minőség érdekel, amik nálam vannak, tényleg különleges, szép darabok. Már csak kis Magyarországról gyűjtök, mert igazán csak ezekhez a vidékekhez tudok kötődni.

Sióagárdi gyöngysor, más néven kaláris Fotó: Mohos Zsófia- Görbeország

Mi a kedvenc vidéked, ha a viseletekről van szó?

„A kedvencem a dunántúli Sárköz. Ezen belül a Decsi és az Őcsényi viselet. Régebben a Kazári volt a kedvencem, csak annyira nehéz volt Hollandiából beszerezni, hogy feladtam. Amúgy mostanában kezdett újra fellángolni ez a régi „szerelem”, mert itthonról már könnyebb hozzájutni. Viszont most már kislány ruhákat is vettem, amiket régebben ugye nem igazán. Meg is mondom pontosan miket: egy kalocsait, egy kalotaszegit, egy sárközit és egy mezőkövesdit és kelengye ládát is, amiben tárolom őket.”

Sárközi (Decsi) módos fiatal menyecske templomi vielete Fotó: Mohos Zsófia – Görbeország

Van példaképed korábbi népviselet gyűjtők között?

„Barna György és Holló Valéria nevét tudnám említeni.”

Hogyan ismertétek meg egymást magyar származású férjeddel?

„Mindketten régóta népi táncolunk, ő nagyecsedi, én pedig egy tánctáborba mentem a faluba, mert a szatmári táncok a kedvenceim.”

Miért éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Mátészalkán telepedtetek le?

„A párom helybeli és földműveléssel foglalkozik, ő szokta mondani, hogy a földet nem tudja a hátára rakni, ezért vagyunk itt. És azért is, mert egyébként az összes magyar tánc közül az itteniek a kedvenceim, mert a nőnek itt sokkal szabadabbak a lépései, mint más vidékeken: nem csak szépnek kell lennie és forognia, hanem a szatmáriban nagyon sok mozgástere van, hogy saját magának improvizálhassa a lépéseket. Viszont az nagy szívfájdalmam, hogy viseletekben hiány van errefelé, mert szegény vidék volt régebben és nagyon hamar elindult a polgárosodás.” És van még valami: az emberek Magyarországon mindig vendégszeretőek, ismeretlenül is, és ez Hollandiában kevésbé jellemző. Ebben az országban akárhová mentem, mindig elfogadást, egy közeghez tartozást, közösségi erőt éreztem.

Nagytarcsai fiatal menyecske öltöztetése fotó: Mohos Zsófia – Görbeország 

Szoktál magyarul álmodni?

„Magyarul is, de még mindig a holland dominál tudat alatt. De a gondolkodásom szerintem már átállt a magyar nyelvre. Szeretném kétnyelvűen felnevelni a lányunkat is, de nagyon sokszor elfelejtek hollandul beszélni hozzá, csak úgy kimegy a fejemből.”

Szerinted a hagyományaink átörökíthetőek?

„Nem igazán tudom, hogy mit tanítanak most az általános iskolákban, de ha még mindig van az a hon- és népismeret óra, néptánc oktatás, vannak néptánc fellépések, kulturális programok, amikkel én az általános iskolában találkoztam, – és amiknek szerintem helyük van -, akkor abszolút igen. Szerintem rajtam látszik a szeretet, a rajongás a népviseletek iránt, amik lázba hoznak, és személy szerint azért vettem a gyermek viseleteket is, hogy megszeresse a kislányom is ezt a világot. Nyilván, ha neki nem fog tetszetni, nem fogom ráerőltetni, de amíg van lehetőségem, szeretném megszerettetni vele. Én szeretném ezt tovább adni neki.”

Bujáki fiatalasszony viselet Fotó: Mohos Zsófia – Görbeország 

Mariëlle itthon született honpolgárokat megszégyenítő küldetéstudattal gyűjti a hazai népviseleteket és éli családjában a magyar hagyományokat. Mindezeknek hiteles forrása személyes instagram oldala, amelyen csodás fotókkal bemutatja a szebbnél szebb holmikat, amikre szert tesz. Hiába lehet valaki kétnyelvű, de a lélek csak egy identitást ismer el. Gyönyörű gyűjteményének darabjai leginkább kis Magyarország tájegységeiről valók, mert saját bevallása szerint azokhoz tud igazán kötődni.

Szerkesztette: Elekes-Vécsei Nóra

Kiemelt kép: Bujáki népviseletben húsvéti tojásokkal, Pásztorné Manci nénivel Fotó: Mohos Zsófia – Görbeország  

Ha szereted a népi szokásokat, nézz szét HAGYOMÁNYOK rovatunkban is!