„FlowBalaton alkotói portrék”  sorozatunk keretében Bardócz L. Csaba dalköltővel beszélgettünk. Csaba Kolozsváron látta meg a napvilágot, és Tiszakécske, London, valamint Vác után jelenleg Keszthelyen nézi a holdvilágot. Nagyjából négy éve hálás azért a pillanatért, amikor a Balaton partján ült és egyszer csak azt súgta neki egy belső hang: „Csabi, itt micsoda béke és nyugalom van! Költözz ide!”

Így is tett, így is lett!

A Balaton szépsége

Rengeteg apró csoda, örömteli találkozás, a bozontos gesztenyefáktól a tündéri épületeken át, a Balaton víztükrén lenyugodott pattogatott kukoricaszemként sikló hattyúkig, annyi szépség érte és éri itt Csabát, hogy saját bevallása szerint ez a négy év legalább hatnak érződik!

Hirdetés

A szépség nem sokat ér jóság nélkül, és ez utóbbinak sincs híján a város: az emberek megállnak egy csésze kávéra beszélgetni, vagy egy pohár borra felkacagni, kevesebb itt a rohanás, a kapkodás vagy a tolakodás, annál több a mosoly, a nyugalom és az önzetlenség.

fotó: Ungor Richárd

Kinek tölthetek még?

Ezenkívül a kulturális élet is folyamatosan gazdagszik: vannak kiállítások, koncertek, színházi előadások, és részben ebből fakadóan olyan baráti közösségek épülnek, olyan közös programok születnek a városban, melyek Csabát arra a korszakra emlékeztetik, amikor még kevesebb volt a „Hol tölthetem a telefonomat?” és több a „Kinek tölthetek még?”.

fotó: Ungor Richárd

Múzsa csókjától szárnyas elmével

Sok évvel ezelőtt, még tizenéves korában, egy Kolozsvár mellett emelkedő dombon állva fogalmazódott meg benne a számára ideális lakóhely: „Ha erre nézek, látom a város fényeit, a nyüzsgő várost, a templomot, a színházat, a kávézókat, a koncerteket, látom az emberi találkozásokat. Ha arra nézek, látom az erdőt, hallom a madarak énekét, vagy a csendet.” Csaba e kettő közül egyik nélkül sem tudna élni. Ezért is volt könnyű neki Keszthelyt megszeretni.

Csaba civilben angoltanár Zalaszántón és Alsópáhokon, valamint online tanítja Shakespeare nyelvét, és e területen is sokkal több öröm éri, mint amennyi nehézség – ráadásul derűlátó emberként vallja, hogy még a nehézségből is gyakran fakadhat öröm, vagy hála. Dalköltőisége sem csupán egy jelmez, amit időnként felvesz. Benne van akkor is, amikor tanít, utazik vagy éppen látszólag semmit nem csinál. Persze leginkább akkor, amikor ír, vagy éppen előadja gitáron és ukulelén azt, amit írt – avagy, ahogyan a dalköltő vall a dalok születéséről:

Íródnak a Múzsa csókjától szárnyas elmével,

szívbe mártott tollal, Isten segedelmével.

Bardócz L. Csaba a FlowBalaton tizenkét alapító tagjának egyike.

ŐSZI TÁRLAT, VONATBÓL ÉS SZÍVBEN

Kopogásban igen jártas szemével
bontatlan álmokból hangolt napon át,
kattogva nézte a természet őszi tárlatát.

Csodálta a nyugodt, vérzékeny lombokat,
s gondatlan vágyakból karcolt lapon át
suttogva mérte a költészet égi párlatát

dobogásban régen jártas szívében,
romlatlan emlékbe hantolt figurát.

A FlowBalaton művészeinek portréit hamarosan tovább olvashatjátok. Addig nézzétek meg a FlowBalaton közösségéről írt cikkünket.

Kiemelt fotó: Mészáros Annarózsa