A fél nappalit elfoglaló szövőszékeddel négy éve még a nyüzsgő pesti belváros közepén éltél. Gondoltad volna, hogy egyszer lecserélnéd addigi életed a vidék nyugalmára?

-Mint a legtöbb városlakó, túlságosan unalmasnak képzeltem a vidéki létformát, főleg az ősztől tavaszig tartó időszakot, amikor begubóznak az emberek és – a városi forgatag híján – egymásra sem nyitják az ajtóikat. Utólag elmondhatom, hogy nagyot tévedtem, mert e Duna-parti község művészekkel teli társasági és kulturális élete számunkra felülmúlja a városi pezsgést. 

Valójában semmi sem hiányzik, amit Budapest nyújthat. Folyamatos vendéglátásban élünk, a kertünk pedig egy gyógyító közeg, mely étkezésünket, munkánkat, lelki életünket is pozitívan érinti. A nyüzsgő nyár után jólesik a tél csendje, a természetben tett séták, a földközeli létforma. Épp a Dunakanyarban tett kirándulások során szerettünk bele a folyó menti „nagy kertbe”, a börzsönyi erdők friss levegőjébe…

Hogy alakítottatok pároddal stílusos otthont és benne munkahelyet a retró stílusú zebegényi épületből? Mi maradt és min változtattál a felújítás során?

-Hatvanas évekbeli házunkat – mely a Malom-patak partján, árnyas kertben áll – rekordidő alatt alakítottuk saját igényeinkre. Ám a teljes komfortosítás, a falbontások és burkolatcserék előtt két hónapig csak belülről figyeltük a házat, kiismerve miliőjét.  

Így könnyen eldőlt, mi marad az eredeti hangulatból: a kályhák, a cementlapok és a nyílászárók, melyek külsejét bohém türkizzel vadítottuk meg a zebegényi hagyományok szerint.

Fontos szempont volt, hogy két műhely békésen megférjen a házban. Ugyanis hangszerkészítő párom, László is itthon dolgozik. A hegedűk és brácsák készítésén és javításán túl speciális barokk vonóját a londoni Zeneakadémián használják. Omar Bashír, Nikola Parov és Rácz József mellett Lajkó Félix is gyakran megfordul itt hangszereivel, a régi barátság kapcsán. De gyakran érkeznek zeneiskolás tanítványok a hangszertörténelmet és a barokk zenét mélyen értő mesterükhöz. Csakúgy, mint a szőni tanuló fiatalok hozzám!

-Otthonotokban a keleti kilimek is részesei az enteriőrjeidnek, sokan az „Etnomád” márkanevű, szőttessel kombinált bőrtáskák készítőjeként ismerhetnek. Miként adod át a szövés kultúráját vendégeidnek?

Vonzódásom a keleti szőnyegek felé több évtizedes múltú. Nem csak a teret, de a szívet is melegítik, színvilágukkal és kódrendszerükkel folyton üzennek, inspirálnak. 

Tizenöt éve vagyok a „Kilim a nomád szőnyeg” állandó munkatársa, így szinte természetes, hogy az üzletből rendszeresen hazakísérnek a szebbnél szebb darabok. Nem véletlen, hogy saját munkáimban is felismerhetők az egyes motívumok, tónusok…

A tőlem tanulni vágyókat saját házamban, kertemben fogadom, de a helyi könyvtárban is volt már szövőszakköröm. Egy általam készített ebéddel kezdődik a program, majd a szakmai segítségemmel, de egyénileg és szabadon szárnyaló fantáziával dolgozunk. Tartok személyre szabott és csoportos alkalmakat is, legközelebb szeptemberben.        

TETSZETT EZ A CIKK? Olvasd el a zebegényi festőművész házaspárról szóló írásunkat is, akiknek a villájában az Indiai Nagykövetség is forgatott már filmet. A zebegényi villa titkai

Szövésre jelentkezés Rózánál: https://www.facebook.com/rozsa.raab

Táskák, szőttesek: https://www.facebook.com/Etnomad/

Hangszerépítés: http://www.lakatoslaszlo.hu

Szöveg és képek: Böjtös Kinga