Azt gondolom, a templom és a virágok, virágzó fák látványa igazán felemelő, mondhatni verhetetlen páros, hiszen mindkettő az örök élet, az örök körforgás létezését erősíti az emberben. Ez a gyönyörű református templom és a virágba borult mandulafák Vörösberényben (Balatonalmádi része ma) várják a vándort. Milyen érdekes a természet türelme és alázatossága: habár például a virágok, bokrok, fák gyönyörűek, némán viselik szépségüket és akkor is pompáznak, ha senki sem látja őket. Elég nekik, ha Isten dicsőségét hirdethetik.

Ezen a helyen a XI. – XII. században már állt a korábbi romokon a Szent Márton tiszteletére szentelt, román stílusú templom, majd a XIV. – XV. században gótikus stílusban átépítették. A falu 1567-ben török kézre került, hol a töröknek, hol a magyarnak adózott, majd jött a reformáció – ellenreformáció, a templom hol a katolikusoké, hol a reformátusoké lett. Azután végleg utóbbiak maradtak birtokban, 1739-ben védelmi célból kőfalat építettek köré.

Amikor 2013-ban renoválták, éppen Almádiban töltöttem néhány napot, természetesen elmentem ehhez a varázslatos templomhoz is. Meszesvödrökön, itt-ott fekvő létrákon, vezetékeken, szerszámokon, üres sörösdobozokon átugrálva-lépegetve, falatozó munkásokat kerülgetve, lenyűgözve bámészkodtam hosszan. Az egyik „mester” aztán oda is szólt, ez építési terület, tilos bejárkálni, ha nem tetszene ilyen csinosnak lenni, hogy mi is nézhessünk valami érdekeset, kizavarnánk ám! Höhöhö… mindenki jót nevetett, aztán további szorgos munkát kívánva kiszökelltem a vedreken és egyéb akadályokon keresztül…

Szerző és képek: Lindner Monika