Baleár-szigetek, ha úgy ismerősebb, Mallorca

Ha a Baleár-szigetcsoporthoz tartozó Mallorcára indulunk nyaralni, elsőre az elegáns hotelek és a helyes kis magánszállások mellett az azúrkék tenger, pálmafák és luxus yachtok jutnak eszünkbe. De mint mindennek, ennek a nagyszerű szigetnek is vannak kevésbé ismert és felkapott, eldugott kincsei.

Artà, Sant Salvador

Néhány csodálatos hely van ezen a bolygón, ahol a Jóisten otthagyta az ujjlenyomatát mialatt teremtette. Kézjegye mellé rálehelte az időtlenség mérhetetlen erejét, mit magán visel a föld, minden kő, fa, növény, állat, ember. Mozdulatlanságában élő, lustán lélegző világ ez. Évszázadok pillanata, ami könnyed lepkeszárnyon illan tova, ha ostobán elengeded. 

De megmarad és örökre a tiéd, ha beszívod, megérzed, megéled, beégeted.  Megmarad az örökkévalósága, a mindent túlélő bizonyossága, többévnyi bölcsessége. Magaddal viheted édes emlékeként az élet egy rövid pillanatának és bizonyosságaként az öröklét csodájának. Egy ilyen csoda felfedezni Artà városát.

Lassú forróság van. Az agyam eljátszik egy jeges kád gondolatával, s szinte hallom, ahogy a víz sziszegve válik párává. Az izzasztó hőség zárt katlanjából ismerős vanília illat szökik meg, hogy hívogasson egy idegen, zárt világba. Rózsaszín leander bólint, hogy jó felé haladunk, virágja súlya a földre húzza, de anélkül nem lehet elmenni mellette, hogy labdát ne formáljunk dússzirmú virágzatából és teleszívjuk magunkat vele.

Varázslatos érzés fog el. Még nem tudni, mi ennyire jó itt. Valami nagyon nem evilági. Nyugalmasan emelkedett, békésen csendes. Úgyis mondhatnám spirituálisan gazdag.

Hangulatos lépcsősor vezet az ég felé, az ismeretlenbe. A kőpárkányán heverésző cirmos macskát lehetetlen ébredésre bírni, az élete jeleként behúzza csöpp mancsát egy pillanatra, de érthetően jelzi, ne háborgass! Eggyé vált a kővel és az idővel.

Visszatekintve édes a látvány. Falu szunnyad a rekkenő hőségben. Mediterrán cserepei egyhangúságát medvetalpforma és oszlopszerű kaktusz keretezi. Pasztell és az olívazöld páratlan harmóniája.

A lépcsők tetején gondozott, tiszta téren magasodik a Sant Salvador. Az épület pompás, erőteljes, védelmező. Már megérint a hely varázsa.

Az épület hátsó kertje oázisként hívogató. Érthetetlenül jó itt. A templom minden része tökéletes egyensúlyban van egymással és mindennel. Kibillenthetetlen az egység. Az ég tökéletesen kék, a zöld százszínűen lüktető, minden része harsogva él. Páratlanul, szinte már illetlenül buja ebben a puritán katolikus környezetben. Pont így tökéletes, istenien helyénvaló.

Az utazó akaratlanul is elcsendesedik. Körbeszemlélődve válik bizonysággá a múlt és jelen természetes összefonódása. A templom kerti paradicsomában jeges frissítő vár, amit ráérős lassúsággal ízlelgetünk. Nem sietünk, nincs miért, nincs hova. Megérkeztünk. A helyre, ami néma szótlanságával tanít. Ne siess, ne rohanj, ne akarj kapni, ne akarj adni. Tanulj meg elfogadni és örülni csak önmagában a lét csodájának! A teremtés nagyszerűségének…

Artà koronájának ékszere egyértelműen a Santuari de Sant Salvador, egy fallal körülvett erőd és enklávé, amely a Sant Salvador domb tetején ácsorog, és az alatta lévő városra figyel. Ez az erőd és templom a mór időkben épült Mallorcán, és a sziget katalán visszafoglalása után bővült. Abban az időben Artà városát még Almudainának hívták.

Az erődített területen belül található a „Donat”, a szentélyért felelős személy háza és két ciszterna. Sant Salvador látogatása ingyenes, és rendkívüli kilátást nyújt a városra és Artà településére. 

Szöveg és képek: Vincze Judit