
Dédpapa faliórájának új élete
Dédpapa öröksége egy régi falióra, mely egy falatnyi múlt a családom történetéből. Az óra hátoldalán szerencsére jól olvasható az órásmester neve, Lechner József és az, hogy Pesten készült a falióra. Ebből rögtön levontuk a következtetést, hogy az óránk Pest-Buda egyesítése előtt készült, vagyis valódi antik darabbal van dolgunk. Évszám hiányában lelkesen vetettük bele magunkat a felderítő munkába, hogy még többet tudjunk meg erről a számunkra oly becses tárgyról. Szerencsére Lechner órásmester értett az üzlethez és másfél évszázaddal ezelőtt is költött marketingre, így hamar ráakadtunk egy hirdetésre a Vasárnapi újság tizennyolcadik évfolyamának 52-dik számában 1871-ből.
” .. tudatja tisztelt vevőivel s a nagyérdemű közönséggel….”

Lechner József műhelyét az akkori IV. kerületben a Váczi utcza 5. szám alatt működtette. A mester magyar királyi udvari szállító volt, no meg “urak és hölgyek” vásároltak nála. És persze Remenyik András földbirtokos (Remenyik Zsigmond író testvére), aki az órát ajándékozta dédpapának.

Dédpapa főintéző volt a Remenyik birtokon, amely tisztséget ma főagronómusnak, agrármérnöknek neveznénk, aki a gazdaságot igazgatja. Hosszú éveken át szolgálta Remenyik András urat, vagyis “Remenyik Bandit”, hiszen mindenki csak így ismerte a faluban. Szüleim visszaemlékezése alapján dédpapa az órát a második világháború után kapta a nagybirtokos hálája jeléül, ugyanis ekkor a Remenyik család elköltözött a faluból. Az óra a dédszülők halála után került nagyszüleimhez, miután nagyapáék öreg házát elbontották és helyére a szüleim építkeztek. Az új házba már nem került ki az óra, hanem a padláson folytatta életét.
Sajnálatos esemény, amikor egy padlástúra alkalmával gyerekkoromban véletlenül beleültem az órába és betört az üvege. Valószínű ennek is köszönhető, hogy a szüleim asszonnyá válásomkor hozományként nekem ajándékozták. Ha már tönkretettem, itt a lehetőség, hogy helyrehozassam jeligére. Miután megvásároltuk a több mint 100 éve kőből épült házikónkat, nem volt kérdés, ennek az órának a több évtizednyi szunnyadás után új élete fog kezdődni.
Restauráltattuk a fa szerkezetet, szerencsére az üveg kivételével alig sérült, szinte teljesen ép volt. Az óraszerkezetet pedig a férjem egyik “hobbi órás” munkatársa javította meg. Az óránkat a ház központi helyére, az ebédlőbe helyeztük, ahol azóta is mindennap bimm-bammol legnagyobb örömünkre. Az alján az a levendula párna lóg, melyet barátnőmtől, Orsitól kaptunk ajándékba.
Ha nem örököltetek ilyen kincseket, járjátok a piacokat, megéri! A balaton-felvidéki Liliomkert Piacon és a tihanyi PiacPlaccon is rengeteg antik tárgyra, régiségre lehet bukkanni.
Petrik Ida írása
Fotók: Vidéki Élet Magazin (1), Böjtös Kinga – Vizitkártya (2)
Neked ajánljuk

Busatti – a Toszkánába(n) szőtt hagyomány
Anghiariban járunk, abban a toszkán városkában, ahol pontosan 180...

Barkácsolj templom alakú madáretetőt! – mert a madaraknak is lehet hitélete
Télhez közeledve ismét kikerülnek a madáretetők, melyek nem csak...

Vince napi hagyományok, népszokások – hoz-e bő termést a borászoknak?
„Fényes Vince, tele a pince, Ködös Vince, üres pince” - tartja a...

Téli barangolás a tihanyi gejzírkúpok nyomában
Véget ért a több színtől aranyló ősz, a fák már elhullatták...

Az egyszerű, gyors és finom karácsonyi bejgli receptje
Ez a karácsonyi bejgli recept valóban egyszerű, gyors és finom....

Vidéken sülnek a legfinomabb bejglik – kihirdették az Év Bejglije díj nyerteseit
Nagymama bejglijénél nem lehet jobbat sütni, azonban ha idén nem...