A világszerte ismert, rejtélyes sorsú indiai-magyar festőnő alkotott egykoron abban a zebegényi villában, melynek Dunára néző műterméből most ugyanazt a panorámát csodálják a rajzórára érkező gyerekek. A képzőművész házigazdáknak szívügyükké vált a kivételes múltú vidéki kúria újraélesztése. Csilléry Orsolya és Fenyvesi Gábor vendégei voltunk.

A villa példaértékű felújítása évtizedes programotokká vált. Hogy emlékeztek vissza a renoválás kezdeteire?

– A burjánzó növényzet és az elhanyagoltság ellenére rögtön megfogott bennünket az épület impozáns tömege. Már megvettük, amikor kiderült számunkra, hogy milyen különleges a története. Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőnő párizsi és indiai évei mellett gyakran látogatott vissza Zebegénybe, ahol legszemélyesebb képeit festette az 193o-as évektől. Több családi fényképen is ebben a házban örökítették meg.
Ezt a polgári-művészi miliőt a szocializmus alatt majdnem teljesen sikerült eltüntetni; az épület ugyanis évtizedekig a debreceni Tejipari Vállalat üdülőjeként működött. Ócska linóleum, barnára festett lambériás ajtók, vastag csőre szerelt gömblámpák, több konténer elásott szemét és beton – ez fogadott minket az ingatlanban.
Felvettük a kapcsolatot az itt élő Szepessy család leszármazottaival, fényképeket kaptunk tőlük. A ház felújítása és újragondolása során azonban nem az Amrita-korabeli állapot visszaállítása volt a célunk, hanem a villa épületéhez illő stílszerű és funkciójában a mi igényeinknek megfelelő műterem-lakóház kialakítása, ahol két kamasz gyermekünkkel élhetünk. A sok kis üdülő-korabeli szoba egybenyitásával két tágas stúdió jött létre. Jelenleg a nagyobbikban működik a festészeti magániskolánk.

Munkáitokban két, jól elhatárolható stílust képviseltek. Milyen üzenetet hordoznak a közös alkotásaitok?

– Amióta ismerjük egymást, közös munkákban gondolkodtunk, hasonló az érdeklődésünk szellemi értelemben is. Több játszóteret terveztünk és építettünk együtt, e munkáinkat eszköznek tekintettük arra, hogy hogyan adhatnánk át a gyereknek minél többet a magyar legendák, népmesék kincsestárából. A régiek ránk hagyott élő szerves tudását a képzőművészet nyelvén közérthetően előadni a legnagyobb kihívásunk.
Korhű festmény-átiratok készítésével, irodalmi kiadványok, igényes csomagolások, gyermekjátékok tervezésével is foglalkozunk. Legutóbbi kiállításunkon, a londoni magyar kultúra házában Orsolya illusztrációs munkáit mutattuk be a közönségnek.

Házatok nem csak otthon, hanem egy izgalmas művészeti képzés helyszíne. Mit tudhatunk az iskolátokról?

– Egy saját festészeti iskola létrehozása régi álmunk volt. Jelenleg öt csoportunk van, felnőttek és gyerekek egyaránt, melyek egész évben, heti szinten működnek. Bárki jöhet, aki szeretne elmélyedni a rajzolás, festés, színtan, a szerves műveltség és a művészet történetének egy kicsit más megközelítésében. Vannak, akik megújulnak a művészet által, vannak, aki most lépnek erre az útra és vannak, akik ezt a pályát választották hivatásul. Nyáron egyhetes művésztelepeket, festészeti kurzusokat tartunk. Hisszük, hogy ma az egyik legnagyobb kincs az, ha zavartalanul belemerülhetünk a művészet kézzelfogható és láthatatlan dimenzióiba.

Mely kiállításon találkozhatunk legújabb munkáitokkal?

Március 31-étől a Palazzo Falconieriben, a Római Magyar Akadémia házában az „Illusztrációk és hímzések” című kiállításon Csilléry Orsolya grafikái láthatók Bácsné Balla Gyöngyi népviselet- varró munkáival együtt. A kiállított képek részben magyar népmesékből, részben magyar költők és írók műveihez kapcsolódó grafikákból származnak, köztük József Attila, Kányádi Sándor és Wass Albert szövegeihez készült illusztrációk. A tárlat meghívója itt érhető el. 

Az Indiai Nagykövetség filmje a zebegényi villa történetéről: https://www.youtube.com/watch?v=6JIl_yqwuu4

Festészeti iskola: http://www.argyelusmuterem.hu
Művek, munkák: http://www.csilleryorsolya.hu

Képek, szöveg: Böjtös Kinga
Portrékép: Galisz Virág

MÉG TÖBB VIDÉKI OTTHON >>