A borleves készítésének hagyományát sváb telepesek hozták magukkal évszázadokkal korábban hazánk – az akkori Magyar Királyság- területére. A recept főként a Dunántúlon és a Duna mentén, paraszti és kispolgári körökben terjedt el.

Hirdetés

Sváb ősökre emlékezve

A németajkúak betelepítései az 1690-es években kezdődtek I. Lipót király idejében, utána több hullámban ismétlődtek Mária Terézia és II. József uralkodásakor. Az Oszmán Birodalom megszállása alól éppen csak fellélegzett ország számos vidéke a korábbi harcok alatt elnéptelenedett. Ezeken a területeken jó szolgálatot tettek a különböző kiváltságok fejében letelepedett németajkú – főleg sváb – családok. Voltak közöttük ügyes iparosok – például fémművesek, bányászok- és akkortájt korszerűnek számító föld,- és szőlőművelési kultúrával rendelkező parasztok is.

Sváb tájház konyhája, Mór – www.lambergkastely.hu

Leleményes konyha szülötte a borleves

A „svábok” szorgalmas, spórolós emberek hírében álltak, s rendkívüli mértékben voltak képesek a gyarapodásra. Találékonyságukról is ismerték őket, ami természetesen konyhaművészetükben is megmutatkozott.  Nem meglepő tehát, hogy a borkészítés és takarékosság mestereinek köszönhetjük a ’Weinsupn’, vagyis a borleves receptjét.

Mérsékelten édes fogásról van szó, levesnek, vagy desszertnek is készülhet. Tradicionálisan csak száraz fehérborból készült, és családi, vagy más ünnepekkor- például karácsonykor, Márton-napkor– tették asztalra a sváb asszonyok.

A Móri Borvidéken a borlevest úgy is fogyasztják, hogy kvircedlit –csodásan mintázott, hagyományos sváb száraz süteményt – mártogatnak bele.

A borleves receptjét itt találod – ahogy mi készítjük!

Szereted a gasztronómiai történeteket? Olvasd el a farsangi fánk és a kuglóf eredetéről fennmaradt elbeszéléseket is!

Szerző és kiemelt kép: Elekes-Vécsei Nóra