Rozmaring, a tenger harmata

Az igazán élvezetes főzés része, hogy kimegyek a fűszernövény kertbe és szakasztok néhány ág rozmaringot vagy egy csokor snidlinget az ebédhez. Én nagyon szeretek főzni, ám gyerekek mellett szóba sem jöhetnek a bonyolult, hosszú elkészítési idejű receptek. Most induló rovatunkban a fűszernövények bemutatása mellett szeretném veletek megosztani azokat az egyszerű és a család visszajelzései alapján finom recepteket, melyeket a saját növényeimmel fűszerezek. Elsőnek a rozmaringot választottam.

 

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a rozmaring a leghálásabb lakója aprócska fűszerkertemnek. Áttelel és évről évre bujább hajtásokkal ajándékoz meg. Így aztán nem csak azért kedvelem, mert bolondulok az ízéért, hanem azért is, mert az olykor hálátlan gondoskodásomat is meghálálja. Jól tűri a szárazságot és árnyékos helyen is megél. Mivel télen is szedhető, én nem szoktam szárítani belőle, inkább mindig frissen használom. Amikor még nem volt saját rozmaring bokrom, előfordult, hogy ajándékba kaptam néhány ágat. Azt mindig megszárítottam, az ágakról lefejtettem a megszáradt leveleket és felhasználás előtt összemorzsoltam, vagy mozsárban porrá őröltem.

A rozmaring sok más társához hasonlóan a Földközi-tengert környező országokból származik. A dél-európai országokban őshonos, vadon élő növény, gyakran találkozhatunk vele, ha tengerparti nyaralásra utazunk ezen országokba. Neve latinul Rosmarinus, melynek jelentése a “tenger harmata” (ros=harmat, marinum=tenger). Hazánkba a rómaiak által került.

A rozmaringnak változatos felhasználási formái terjedtek el, melyek nem csak a gasztronómia tárgykörében keresendők. Az ókori görögök gyógynövényként tisztelték a rozmaringot. A hiedelem szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákok mindig hordtak maguknál egy-egy szálat belőle. A XVII. és XVIII. században ebből készítették a “magyar királyné vize” (Aqua Regináé Hungáriáé) néven ismert gyógyszert. A magyar népi hiedelem szerint a növény a tisztaság és hűség jelképe, így nem meglepő, hogy több lakodalmas népszokás is kötődik hozzá. Régen a menyasszony koszorújába is tűztek legalább egy szál rozmaringot és a vőfély borosedényét is ezzel díszítették. A Dunántúlon még most is kerül pár szál a vőfély botjára vagy kalapjára. A javasasszonyok szerelmi bájital receptjeinek is kötelező összetevője volt e növény. És bár nem virágáért, hanem apró illatos leveleiért kedveljük ma leginkább a rozmaringot, a néphagyomány szerint ha kivirágzik egy kertben, akkor azon kert lakóinak eladósorban lévő leányai egy éven belül férjhez adatnak. Leveleit a ház illatosítására is használták. Még a legszegényebb házaknál is volt legalább egy tő rozmaring, melynek leveleit a búboskemence tetejére tették.

Visszatérve a kulináris élvezetekhez, tagadhatatlan, hogy a legnagyobb rozmaring-klasszikus a bárány, ez azonban nem akad mindennap a konyhában. Az én két kedvenc rozmaringos receptemhez egyszerű hozzávalókra van szükség és gyorsan elkészíthetők.

Rozmaringos krumpli

Olaszországban estem szerelembe ezzel a körettel. Elkészítése végtelenül egyszerű és igazán különlegessé tehetjük vele a “hagyományos” sültkrumplit. A krumplit meghámozzuk, majd apró kockákra vágjuk és beleszórjuk egy tepsibe. Jó sok friss rozmaringot felaprítunk (a vastagabb szárakat kidobjuk, a legfinomabb a friss, gyenge hajtásokkal) és rászórjuk a krumplira. Ezt követően belocsoljuk olívaolajjal (én olyat használok, amit kifejezetten sütéshez-főzéshez ajánlanak, az extra szűz olajat csak nyers fogyasztásra használom) és kézzel jó alaposan összeforgatjuk. Sütőben 200 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. Közben többször forgassuk át, mivel a krumpli leragadhat (bár ez tapasztalatom szerint a fajtától is nagymértékben függ).

 

Rozmaringos csirkemell

Hozzávalók: 6-8 szelet csirkemell, 10 dkg trappista sajt, 1 tojás, fél liter tejszín, só, 2-3 gerezd fokhagyma, rozmaring

Elkészítés: A hússzeleteket kiklopfoljuk és picit besózzuk, majd belefektetjük egy lapos hőálló tálba vagy tepsibe. A sajtot lereszeljük, hozzáadjuk a tejszínt (én szeretek friss tejszínt használni és nem tartósat) és a sót, beleütjük a tojást, a fokhagymát apróra vágva és a felaprított rozmaringot. Az így kapott öntettel nyakonöntjük a húst. Akkor elegendő az öntetünk, ha ellepi a húsokat. Sütőben 200 fokon kb. 45 perc alatt megsütjük. Akkor készült el, ha szép aranybarna a teteje. Krumplipürével vagy rizzsel kínáljuk. Aki szereti a sósat édessel kombinálni, próbálja ki saláta helyett házi őszibarack befőttel, nem fog csalódni.

 

Tipp!

Ha igazán csinos fűszerkertre vágysz, feltétlenül lásd el a növényeket táblákkal. Ehhez találsz kézműves ötleteket a Kiskerti növényjelölő táblák című cikkünkben.

 

Tudtad?

A sárgabarack lekvárt rozmaringgal megbolondítva igazi különlegességet kapunk. A receptnek sajnos csak most jutottam birtokába, de a jövő évi sárgabarack szezon alkalmával feltétlenül megosztjuk mindenkivel!