A világ leghíresebb hímes tojásai

A tojás az egyik legrégebbi húsvéti ételünk és jelképünk. Az életnek, az újjászületésnek, a feltámadásnak a szimbóluma. Évszázadok óta festik, illetve díszítik. Kezdetben csak pirosra színezték, ma már sokféle szín közül választhatunk, bár a leggyakrabban használt tojásfesték ma is a piros, mellyel Krisztus emberiségért kiontott vérére emlékezünk. Egyes területeken, többek között hazánkban is elterjedt a tojások mintákkal való díszítése. A technika, a mintavilág az évszázadok során és területenként változott, de minden kornak és tájegységnek megvolt a saját stílusa. Hogy kinek milyen stílus tetszik, ízlés kérdése, de az vitathatatlan, hogy a világ legismertebb és legdrágább hímes tojásait Peter Carl Faberge készítette a XIX. század végén – XX. század elején.

Peter Carl Faberge

Faberge francia hugenotta családból származott, szülei vallási okokból menekültek Oroszországba. Fiuk 1846. május 30-án született Szentpéterváron, a cári birodalom akkori fővárosában. Édesapja, Gustav Faberge ismert ékszerész volt, fia tőle tanulta a mesterséget, majd tőle vette át a családi üzlet vezetését is. Az ifjabb Faberge az uralkodócsaláddal egy Moszkvában rendezett kiállításnak köszönhetően került kapcsolatba, melyen kiállították egyik munkáját, egy i.e. IV. századi karperecről készült tökéletes másolatot. III. Sándor cárt lenyűgözte a remekmű, melyet nem tudott megkülönböztetni az eredetitől. Annyira megtetszett neki Faberge precizitása, hogy megbízta egy húsvéti hímes tojás elkészítésével, melyet további megrendelések követtek. Az első tojás előállításának folyamatát a cár végig figyelemmel kísérte, később azonban Faberge-t kinevezte udvari ékszerésznek és a tojások tervezésében, illetve kivitelezésében, (mely gyakran egy évig is eltartott), szabad kezet adott neki. Faberge fantáziája pedig szárnyalt. Évről évre egyre tökéletesebben felelt meg az egyetlen elvárásnak, melyet a cár a tojásokkal kapcsolatban támasztott, vagyis, hogy minden darab egyedi legyen. A mester minden év húsvét reggelén személyesen szállította le remekműveit, melyek egyre kifinomultabbak lettek. A kor haladtával egyre bonyolultabb szerkezeteket készített és egyre többféle nemesfémet, drágakövet használt fel. Minden egyes darabnak más-más nevet adott, attól függően, milyen témát dolgozott fel. Minden tojáshoz az uralkodócsalád életéből merített ihletet. A számukra legszebb, legkedvesebb, legemlékezetesebb pillanatokat örökítette meg miniatűr munkáiban.

Faberge számára a széleskörű ismertséget az 1900-ban rendezett párizsi világkiállítás hozta meg, ahol aranyérmet nyert. Innentől kezdve nemcsak a cári udvarban, de egész Európában, sőt Amerikában és a Távol-Keleten is kedvelt ékszerész lett. Uralkodók, gazdag iparmágnások, bankárok küzdöttek kegyeiért, s bár dolgozott többek között a svéd és a norvég királyi családnak, a Rotschield-dinasztiának és számos gazdag, arisztokrata megrendelőnek is, elsődleges megbízójának mindig az orosz cárt tekintette.

Népszerűségét páratlan tehetségének, végtelen türelemmel, a legapróbb részletekig, gondosan kidolgozott munkáinak és innovatív hozzáállásának köszönhette. Leginkább ugyan a nevével fémjelzett húsvéti tojások tették ismertté, a Faberge-ház készített ékszereket, ezüst evőeszközöket, egyéb tárgyakat is. Szakított a korábbi hagyományokkal és új divatot teremtett. A nehéz, vaskos tárgyak és ékszerek helyett könnyed, légies, kifinomult darabokat kezdett el gyártani.

A cári birodalom bukása után a Faberge vállalkozást államosították, a családnak pedig menekülnie kellett. Először Németországba mentek, majd 1920-ban Svájcban telepedtek le, ahol Peter Carl Faberge még az év szeptemberében elhunyt.

A tojások története

Faberge összesen 71 tojást készített, ebből ötvenet a Romanovoknak. Jelenleg 62 tojás létezéséről tudnak, a többi sajnos eltűnt. Bár a gyűjtemény minden egyes darabja egy remekmű, mégis érdemes néhányat kiemelni közülük.

A legek legjei

Az első tojást III. Sándor cár rendelte feleségének, Marija Fjodorovna cárnénak az említett moszkvai kiállítás után, 1885-ben. Húsvétkor ünnepelték 20. házassági évfordulójukat és az uralkodó egy különleges ajándékkal szerette volna meglepni szeretett feleségét. Első pillantásra az ajándék viszonylag egyszerűnek tűnt, de a cárnénak nagyon nagy örömöt szerzett, mikor közelebbről szemügyre vette. A tojás tömör aranyból készült, melyet fehér zománc borított, belseje pedig arany tojássárgáját rejtett. A tojássárgájában egy – szintén aranyból megformált – tyúk volt, a tyúkban pedig egy miniatűr, gyémántkorona és egy aprócska rubintojás. (Utóbbi kettő mára már sajnos elveszett.) A cárnét olyan boldoggá tette az ajándék, a cárt pedig felesége öröme, hogy minden évben további megrendeléseket adott az ékszerésznek, megteremtve ezzel egy családi hagyományt és egy gyűjtemény alapjait.

III. Sándor cár korai halála után fia, II. Miklós cár került a birodalom élére, aki igyekezett mindenben követni édesapja szokásait mind a politikában, mind a magánéletben. Egyrészt azért, mert nem volt felkészülve országa, a világ akkori lakosságának egy nyolcadát magába tömörítő Oroszország kormányzására, másrészt a szülei iránt érzett szeretete és tisztelete miatt így látta helyesnek. A tradíciók követéséhez pedig hozzátartozott Faberge húsvéti tojásainak gyűjtése is.

A legszebb darabként emlegetett tojást II. Miklós cár ajándékozta feleségének, Alexandra Fjodorovnának a koronázás alkalmából. A tojás belsejében az ékszerész a koronázási hintó miniatűr, élethű mását rejtette el.

Különleges darabként említést érdemel az 1913-ban készült „Téli tojás”, melyet az előző évek – még orosz viszonylatban is – igen kemény telei ihlettek. A gyönyörű alkotás anyaga áttetsző, csiszolt hegyikristály. A felületén látható jégkristályokat platinából gyártották, melyekbe gyémántokat foglaltak. Belsejébe virágkosár került, mely a reményt szimbolizálja.

Az egyik legismertebb és legdrágább darab a „Rotschield tojás”, melyet Beatrice Rotschield ajándékozott sógornőjének, Germaine Halphennek. A megrendelő valószínűleg Beatrice férje, egy orosz származású férfi volt, aki a család bakui olajmezőit irányította, majd később bankár lett. A 27 cm magas, rózsaszín zománccal borított, arannyal gazdagon díszített tojás oldalába egy óralapot építettek automata szerkezettel. A tojás teteje minden órában kinyílik és kiemelkedik belőle egy gyémánttal kirakott kakas, mely néhány másodpercig mozgatja a szárnyait és a fejét, kitátja a csőrét és kukorékol. 2007-ben a Rotschield család eladta ezt a tojást, s egy orosz magánmúzeum gyűjteményébe került közel 3,3 milliárd Forintnak megfelelő Fontért. Ezzel Oroszország legdrágább műkincse és az egyik legértékesebb Faberge tojás lett.

A legutolsó és egyben legszerényebb kivitelezésű Faberge darabok a „Karéliai nyír”, mely nyírfából, aranyból és drágakövekből készült, illetve az „Acéltojás”, melynek belseje egy akvarellt rejtett. A festmény II. Miklós cár az I. világháborúban az orosz frontra tett látogatását ábrázolja. E tojások megjelenése és hangulata eltér a korábbiaktól. Mindkettő egyszerű kivitelezésű. Komor hangulatukban hűen tükrözik a politikai viszonyokat.

A Romanovok uralkodásának, s ezzel együtt Faberge pályafutásának, illetve vállalkozásának az 1917-es orosz októberi forradalom vetett véget. Az uralkodócsalád 42 tojást vitt magával a száműzetésbe. Haláluk után vagyonukat elkobozták, a nemesfémekből készült tárgyakat a bolsevikok beolvasztották, a Faberge tojások nagy részét külföldön értékesítették. Mára már csak tíz darab maradt állami tulajdonban, melyet a Kremlben őriznek.

A Faberge tojások szimbólumai az orosz történelem egy korszakának, magukban hordozzák a cári család tragikus véget ért életének fontos és boldog pillanatait, jelképei a szeretetnek, a pompának és a gazdagságnak. Mesterművek, melyekben magas fokon találkozott az ékszerkészítés és a művészet, a kor modern technikái és a kreativitás.