Gubancos ötletek

Nemrégiben a húsvéti díszeimhez válogattam kellékeket az egyik kincses boltban. Komoly veszély bemenni ezekbe a boltokba, legjobb üres pénztárcával, mert a fényes gyöngyök, selymes szalagok, papírcsodák, különleges üvegek között roppant könnyű „elvérezni”. Az ember észre sem veszi, és egyszer csak megtelik a kosár kincsekkel. Közben pedig forognak a fogaskerekek: a gyöngyből lánc készül és a nyuszi szeme is abból lesz majd, az üvegekre apró festett minták kerülnek, anyák napjára vázának, a szalagok a levendula párnához kellenek …

Miközben hipnotikus bódulatban válogattam, eszembe jutott, hogy piros hímzőfonal is kell a díszekhez. A rövidáru részleg egy pici sarok az üzletben, telis-tele pompás színű fonalakkal. A színpaletta minden árnyalata jelen van. Szeretem nézegetni a fonalas polcot, legszívesebben hazavinném egyben az egészet. Gyerekkorom jut róla eszembe, anyukám cérnás doboza, benne rengeteg kinccsel. Míg ő ruhákat varrt nekünk – és persze a babáknak is, addig mi órákat töltöttünk el a cérnák és gombok színek szerinti csoportosításával.

Ahogy gondolatban visszarepültem a közös varráshoz, előjött egy rég elfeledett kép. A szobánk falán zsebes falvédő volt, abban tartottuk a nagyon fontos, felbecsülhetetlen értékű csecsebecséinket, többek között a hímzésekhez a varródobozból kimentett fonalakat – persze szigorúan csak a rózsaszín és a lila árnyalataiból válogatva. Rengeteget varrtunk, hímeztünk, kötöttünk, kipróbáltunk mindent – néha türelemmel, néha feladva, újra próbálkozva. Egyik ilyen kísérletezésünk a csomózott karkötő volt. Emlékszem, nagy divat volt az idősebb lányok körében, nővérem is gyorsan megtanulta én meg nem nyugodtam, ki kellett próbálnom, mindenáron szerettem volna én is egyet. Sok-sok gubanc, próbálkozás, félbehagyott fonalkupacok, egy tízéves kislány dacos küzdése volt ez, de végül sikerült! Elkészült az első karkötő, amit addig hordtam, míg a fonal meg nem adta magát.

Most felnőtt fejjel ott álltam a színes gurigák előtt és azon kaptam magam, hogy bőszen válogatom a fonalakat. Pasztell színek kerültek bele a kosaramba, ízlésem, ha

I that, way lasts of washed kamagra 100mg the the and the worth the like be federal pharmacy law canada me prefer others 3 uses and cialis 20 mg price cvs weeks as is was the. Have http://viagraonline-genericrx.com/ a pompous time. And this viagra price costco and only I Cream. I to so diffuser.

nem is lett tökéletes, azért némiképp finomodott. Haza érve hirtelen nem tudtam, mihez fogok kezdeni ezzel a sok „madzaggal”, mi lesz, ha már nem emlékszem, miként kell csinálni? Az első csomónál azonban rájöttem, olyan ez, mint a biciklizés – egyszer kell csak megtanulni.

Hogy mi is az a csomózás? Hivatalosan indián csomónak hívják. Karkötőt, láncot készíthetünk ezzel az egyszerű technikával. A csomózást valahova a szövés és a kötés közé tenném félúton. Ránézésre inkább szövött mintának tűnik, készítése viszont engem kötésre emlékeztet. A lényege csupán annyi, hogy egy vezérszállal csomót kötünk a többire, ez adja ki a sort. A minták száma végtelen, képzeletünk szab csak határt. Sziszifuszi munkának tűnhet, de nem lassabb, mint egy patchwork takaró elkészítése, sőt! Emlékeimben úgy élt, nagyon sokáig készült a karkötőm, meglepődtem, most milyen hamar elkészült.

Karkötő csomózással

Ami kell hozzá: 5-10 szál, körülbelül 80-100 cm hosszúságú fonal, biztostű, kezdőknek egy csipetnyi türelem. Az első próbálkozásoknál használhatunk egyszerű hímző fonalat, ha már „élesben” készítjük, gobelin fonalat válasszunk. Valamint kísérletezőknek szükségük lesz még kásagyöngyre, a fonalhoz illő színben és gyöngyvarró tűre.

A legegyszerűbb minta a csíkos. Ehhez nem kell más, csak néhány különböző színű fonal. Jelen esetben egy lila, egy zöld és egy halvány barackvirágszínt választottam. A fonalakat egy csomóba kötöttem úgy, hogy a végén kb. 10-15 cm ráhagyás maradjon. A gubancot átszúrtam a tűvel és a kedvenc fotelom támlájához öltöttem. A színeket váltva egymás mellé rendeztem. Attól függően, milyen széles csíkot szeretnénk, egy színből egy vagy több szálat tegyünk egymás mellé. A fonat szélességét a szálak mennyisége adja, tehát ha vékony karkötőt szeretnénk, elég csupán 4-5, ha vastagabbat, akkor 10 fölött próbálkozzunk! Az alap-csomózás balról jobbra halad. Bizonyos minták mindkét oldalról indítva készülnek, de kezdésnek elég az egyik irányt megtanulni. Vegyük föl az első szálat, ez lesz a vezér-fonal, ezzel tesszük rá a csomót a többire, vagyis a sort mindig a bal első szál adja. A második szálat vegyük az ügyetlenebb kezünkbe, tartsuk kihúzva és a vezérszállal húzzunk rá hurkot, egymás után kétszer. A második szálat ezután letehetjük, jön a következő, erre szintén tegyünk két hurkot és így tovább, egészen az utolsó szálig. Fontos, hogy egyenletesen húzzuk meg a szálat és fontos, hogy két csomót tegyünk egymás után, így nem fog felkunkorodni. Ha a sor végére értünk, tegyük le a vezérszálat és balról a legelsővel folytassuk a csomózást. Leírva sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a valóságban! Nem lehet elrontani, arra kell figyelni, hogy a fonalat ne úgy húzzuk meg, ahogyan a cipőfűzőt szokás – két irányba széthúzva, hanem az alsó szál legyen egyenes és arra húzzuk rá a csomót. Ha a kívánt hosszt elértük, mindkét végét fonjuk be, ez lesz a megkötő, és már készen is vagyunk!

Ahogy készült a karkötőm, azon gondolkoztam, mire lehet még jó ez az egyszerű de mutatós technika? Valamivel még fel kellene dobni…a húsvéti készülődés segítségemre volt, elkapott az alkotás lendülete és már ki is találtam, mi lesz az az „etvász”. Egyszerű ötlet, amivel picit díszíthetjük nem csak magunkat, hanem az otthonunkat is. Az újabb fonathoz egyszínű fonalat választottam, most nem a mintán lesz a hangsúly, hanem a választott díszítésen és az alkalmazáson. Az elkészült, csomózott szalagot nem fontam be, hanem a két végét összefordítva egymáshoz csomóztam. Így egy gyűrűt kaptam. Hogy különleges legyen, élénk színű gyöngyöt kerestem hozzá, amit a gyűrű széléhez, apró öltésekkel fölvarrtam. Nem volt először egyszerű, mert nem gyöngyfűző tűt használtam. Az apró kásagyöngyhöz pedig csak az a jó. Aki ebbe a mutatványba is belefog, mindenképp legyen nálam előre látóbb! A feldíszített fonat a gyékény alátétemre került, de ünnepi asztalon szalvétagyűrűnek is kiváló lehet!