Levendulás találkozások

Beszélgetés egy sokoldalú iparművésszel, Lipovszky-Drescher Máriával, akiről még mielőtt bármilyen kapcsolatba kerültünk volna, máris megállapítottam, milyen szép neve van. Aztán hamar rájöttem, Marcsiban rengeteg minden kivételesen szép: családja, tehetsége, sokoldalúsága, vidámsága és rajongása új múzsájáért, a levenduláért.

VÉ: Hogyan kerültél kapcsolatba a levendulával?

LDM: Keramikus iparművészként végeztem az Iparművészeti Egyetemen (ma MOME: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Az életem egyenlőre sajnos úgy alakult, hogy nincs lehetőségem egy műhely kialakítására, de rájöttem, hogy a konyha is sok lehetőséget rejthet magában egy keramikus számára. Igaz nincs kemencém, de van sütőm! Így a grafikai munkáim mellett elkezdtem hát mézeskalácsokkal foglalkozni. A virágok kerámiáimban is központi helyet foglalnak el. A levendulát pedig régóta különösképpen szeretem, igaz az ételekbe sokáig nem használtam fel. Tihanyba  költözve azonban, ahogy hirtelen körülölelt ez a lila aranynak nevezett csoda, egyből megmozgatta a fantáziámat. Teljesen elvarázsolt.

VÉ: Nem csak kerámiákkal és “ehető” kerámiákkal foglalkozol, hanem fotózol, tortákat sütsz, mesekönyvet illusztrálsz, esküvői meghívókat tervezel és még sorolhatnánk kifogyhatatlan ötleteidet. Mesélj nekünk arról, hogyan lesz valakiből ennyire sokoldalú művész?

Egyszerűen én mindig is ilyen voltam. Minden érdekelt, az foglalkoztatott, hogy vajon az előttem álló feladatot én miképpen tudnám megoldani. Kerestem a kihívásokat, és mindehhez szörnyen maximalista is voltam, mindig mindenből a legjobbat akartam kihozni. Ez sokszor nagy erőt ad az embernek, de gátja is lehet. Mostanra igyekszem a nagy dolgok helyett a kicsikre koncentrálni. Nem nekem kell megváltani a világot, azt megtette már más, elég ha tisztességgel teszem a magam dolgát. Ha bezárul egy ajtó keresni kell, hogy hol vár ránk egy másik, amelyiken a mi feladatunk zörgetni. Ráadásul minden élethelyzetnek megvannak a maga feladatai. Mostanában kevesebbet tudok a kerámiával foglalkozni a gyerekek mellett, de nyíltak egyéb lehetőségek, amiket talán sohasem próbáltam volna ki, ha nincs családom. De ha jobban belegondolunk, az a rengeteg minden, amit a kérdésedben felsoroltál csak egy dolognak a különböző kivetülése. Szeretek alkotni. Legyen az bármi.

VÉ: Három kisgyermek mellett nem lehet könnyű “alkotni”, hogyan tudod ezt összeegyeztetni a családdal?

Édesanyám rengeteget segít. Nélküle nem menne. Mikor eljön hozzánk, viszi a háztartást, foglalkozik a gyerekekkel, hogy én tudjak az adott feladatra koncentrálni. Néha már lelkiismeret furdalásom is van miatta, de akkor eszembe jut egy kislány koromban belém vésődött mondata, hogy neki az az álma, hogyha felnövök és művész leszek, segíthessen a gyerekek mellett, amíg én dolgozom. Ilyenkor kicsit megnyugszom és rájövök nem velem van a baj, a világ fordult ki magából. Sajnos mára már nagyon eltávolodtak egymástól a generációk. Régen ebből a szempontból könnyebb volt. Együtt éltek a fiatalok az idősebbekkel, megoszlottak a feladatok. Amíg a fiataloknak volt szükségük segítségre, addig a nagyszülők segítettek a gyerekek, háztartás körül, később mikor már gondozásra szorultak, ott voltak a felnőtt gyerekeik és ápolták őket a világ legtermészetesebb dolgaként. Amikor nincs itt édesanyám, akkor próbálok a gyerekek alvásidejében, lopott időkben dolgozni, de olyan is volt, hogy együtt alkottunk. Például ha mézeskalácsoztam, ők is velem szaggatták a  tésztát, vagy ha rajzoltam, nekik is adtam egy-egy papírt, ceruzát. Hajt egy belső kényszer is, hogy nekem nem lesz munkahelyem ahova visszamenjek dolgozni, több lábon kell tudnom megállni majd az életben. A férjem néha morog, hogy ragad a klaviatúra a sok cukortól, de ennek ellenére büszke rám és sokat segít. A kiállítások körül nagyon jó, hogy számíthatok egy férfi logikájára, erejére, segít az ütőfás mézeseim fa formáinak elkészítésében, és tulajdonképpen mindenben mellettem áll, számíthatok rá.

VÉ: A közelmúltban úgy döntöttetek, hogy a nagyvárosból lassabb tempóra váltotok, így előbb Balatonfüredre, onnan Tihanyba költöztetek? Hogyan fogadtak Tihanyban?

LDM: Idén lehetőségem nyílt jelentkezni a tihanyi termék pályázatra festett mézeskalácsaimmal. A mézesekre természetesen  levendulát festettem és ha már ráfestettem, gondoltam miért is ne keverném bele a tésztába is, hogy ne csak a szemet, de az ízlelő bimbókat is gyönyörködtethesse. Apránként kísérletezgettem ki az arányokat. A levendulával fűszerként óvatosan kell bánni, mert keserű az íze, és az aromája is túl intenzív, eltúlozva tolakodó lehet. A kisült mézeseket házi készítésű fondanttal burkolom, amelybe szintén cseppentek pár csepp illóolajat a teljes összhatás kedvéért.

VÉ: A mézeskalács mellett kreatívságodnak a gasztronómia más szegletei sem szabnak határt. Milyen levendulás finomságokat kreáltál már?

LDM: Gyermekeim nemes egyszerűséggel a kertben csipegetik a virágját. Nekem pedig rengeteg ötletem van még ennek a kedves növénynek a felhasználására és remélem időm is lesz elég, hogy mindnek a végére érjek. A levenduláról általában az embereknek csak a szappan és a molyirtás jut eszébe. Azonban ez az értékes növény nagyon sokféle módon felhasználható. Amire talán még kevesebben gondolnak, hogy nem csak az illatok világában lehet  ránk jótékony hatással, hanem a gasztronómia területén is elkápráztathat bennünket. Persze ezzel tulajdonképpen nem mondok újat, csak igyekszem feleleveníteni valami elfeledett régi hagyományt, ugyanis nagyanyáink állítólag még előszeretettel használták a konyhában is ezt a vidám gyógynövényt. Nálam került már csokoládétorta töltelékébe (amíg nem próbáltam, nem gondoltam volna, hogy ez a kettő mennyire izgalmas ízvilágot alkot), de egyéb süteményekbe, húsételekbe, italokba is felhasználom.  Bonbonok készítéséhez is kiváló alapanyag, de próbáljuk ki a levendulás karamellát, mézet, szörpöt, lekvárt, borzselét is! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy használja bátran fűszerként ezt a bársonyos, gyógyhatású növényt, amely nem csak a szemünket, de egyéb érzékszervünket is elkápráztathatja. A levendula tea nyugtató és emésztést javító hatását gondolom nem kell külön bemutatni. Oldja, csillapítja a feszült, ideges szervezetet, enyhíti a gyomor- és bélpanaszokat, fokozza az epeműködést.

VÉ: Nagyon fontos kérdés az alapanyag beszerzés. Rendelkezel saját levendula “ültetvénnyel”?

LDM: Nálunk, tihanyiak lévén és a Tihanyi levendulapalánta jóvoltából van jó pár tő a kertben, de valahogy úgy érzem, hogy ebből a növényből sosem elég. Mindenkit arra buzdítok, hogy szorítson egy kicsi helyet ennek az igénytelen, de hasznos kis növénynek a kertben. A mi házunk táján nem csak a kertben, de a fűszerpolcon is helyet kapott. Fűszerként a virágokat kristálycukorral összeőröltem, leszitáltam, hogy a nagyobb darabok ne kerüljenek bele majd kicsi üvegbe töltöttem, hogy bármikor kéznél legyen. Sós változatát is érdemes tárolni. A levendula a provance-fűszerkeverék egyik alapfűszere. Lehet egyszerűen sóval összeőrölni (de elég akár keverni is akit nem zavarnak a nagyobb virágok), hatását fokozza a bazsalikom, a rozmaring.

Marcsi alkotásait ezeken az oldalakon csodálhatjátok meg:

http://krumplinyomda.blogspot.hu

http://krumplicukrok.blogspot.hu

 

Maradjatok velünk, a napokban folytatjuk Marcsi levendulás receptjeivel, de ha nem tudtok addig várni, itt találtok ízelítőt:

Levendulás nyári receptek – első rész

 

Levendula rajongók pedig az alábbi cikkeket se hagyják ki!

Levendula, a lila illat

Levendula párna

Levendula vendégház