Több, mint virág

“Írd Te a Vidéki Életet” – cikkíró pályázat 2011

Különdíj: Nógrádi-Mikó Flóra, nyereménye egy ajándékcsomag a Levendula Udvarház jóvoltából.

Több, mint virág

Veszprémben jársz, a Szerelem-szigettől indulsz a Belváros felé. Kényelmesen sétálsz végig a kanyargós Jókai utcán, próbálod nem észrevenni a katonaság épületeit, és inkább gyönyörködsz a szép régi házakban. Miközben elballagsz a vadrepkénnyel befutott fehér ház, a békebeli autóműhely, a megkopott, érett rosé színű épület mellett, tekinteted minduntalan vonzza a feletted tornyosuló Vár. Így amikor újból lepillantasz a következő kanyarnál, hirtelen tárul eléd a környezetébe simuló aprócska tündérkert. A szélben meglebbenő erika, levendula, a szalagos, virágos koszorúk felett kacskaringózó betűk vidáman hirdetik, hogy ez itt Flóra Virágboltja.

Így találkoztam én is először Vele. Mert nekem okvetlenül be kellett mennem. Mert ő is Flóra, mondtam magamnak – és mert igazából képtelen voltam ellenállni a hangulatának.

Flóra most is kedves, közvetlen, mosolyogva bólint: – „Nem, nálam sincsen gerbera, sem klasszikus szegfű, sem celofán.” Ezen kívül nincs agyondrótozott, kicsavart lelkű növénycsoda. Van viszont virágillat, tökben megbúvó csokor, szép mintájú selyempapír, régies hangulatú kaspók és más virágtartók, kerthez hasonlóan szabadon lengedező virágok, klasszikus raffia, különleges szalagok, Balatont idéző „növény-tenger” vitorlással a közepén.

- Épp most készült el, egy ismerős kérésére, aki a férjének szeretett volna valami virágot is adni a születésnapjára… az alapötlet pedig a megismerkedésük helyszínéből eredt – mosolyodik el ismét, és végigsimít lágyan a hullámzó növénykék levelein.

 

- Szeretem „behozni” a természetet a boltba is. Jártamban-keltemben mindig megakad valamin a szemem, ami ihletet ad, és próbálok mindig azzal alkotni, aminek szezonja van.  Most épp az alma, csipkebogyó, tök az aktuális, és jön a boglárka. Ez is ma érkezett, ugye milyen szép? – kérdezi, látva, hogy a kezem önkéntelenül is a pulton bólogató virág szirmai felé indul.

Én meg rácsodálkozom, hogy ez is boglárka, mert eddig csak az apró, sárgaszirmút ismertem.

A kedvenc rózsám szerencsére egész évben kapható. „Pepita” a neve – mutat egyben az én kedvenceimre is: a romantikus kopott rózsaszínű, fodros rózsákra. – Négy-öt darab van egy száron, és akár egyetlen virágfej egy szép tálkában úszva elvarázsolja az éjjeliszekrényt. Sokan erre nem is gondolnak, hogy „csak úgy” vigyenek haza virágot, a saját lelkük örömére. Születésnap, névnap, ünnep. Pedig ez is például csak annyiba kerül, mint egy tábla csoki. Hála az Égnek, nálam azért akad másmilyen vendég is. Például a férjed – mosolygunk össze cinkosan, mert ő tényleg többször beállít akár csak egy szál virággal, hogy tegyük az étkezőasztalra.

Míg én közelebbről ismerkedem a virágokkal, hallgatom kanyargós életútjának meséjét.

- Az én életemben igazából mindig is meghatározó szerepet játszottak a növények. Felsőőrsi nagyszüleim imádták a kertjüket, külföldről is hoztak mindenféle különlegesebb darabot, így gyerekkoromban már ilyenek között szaladgáltam, játszottam. Aztán az erdőt-mezőt járva is tudták mindennek a nevét, nekem természetes volt tehát, hogy ismerek magam körül mindent. Ennek ellenére nem virágkötőnek készültem. Eredetileg divattervező szerettem volna lenni, művészeti gimnáziumba jártam, ám kislányom születése közbeszólt. Azt hiszem nagy szerencsémre, mert az a szakma nagyon Budapest központú, én viszont ott képtelen lennék élni. Hiányozna a sok zöld, no meg a Balaton-felvidék hangulata. Így aztán míg otthon voltam, mégiscsak elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot, aztán virágüzletben kezdtem dolgozni. Az első „alkotásom” esküvőre készült: egy barátnőmmel azt adtuk ajándékba, hogy elkészítettük a dekorációt. Ekkor éreztem úgy, hogy mégiscsak megtaláltam önmagam: játék a színekkel, kreativitás, az alkotás öröme, mind-mind megvan a virágboltban is. Ezután kezdtem el esküvői dekorációkat készíteni, majd szüleim támogatásával saját virágboltot nyitottam. És itt, a Vár tövében már igazán otthon érzem magam.

Nem üres sallang a szlogen: „…ahol a virág mellé egy csepp szeretet is jár”. Mert Ő mosolyog, sosem bánja, hogy választás előtt percekig csak gyönyörködöm, vagy esetleg valami különlegesebb ötletem, kívánságom van. És azt sem bánja, hogy a virágvadászaton kívül néha csak úgy beugrom „ihletődni”, ha nehezen megy az alkotás. Ez a hely azokért van, akik valami lélekemelően szépre vágynak, vagy csak valami másra, személyre szólóra, valamire, ami egy kicsivel több, mint virág. Hiszen ki más érthetné meg jobban a szépség és növények iránti szerelmet, mint akit így hívnak: Flóra.

 

A szerzőről:

Nógrádi-Mikó Flóra

A „hivatalos életben” japán szakot végeztem, tolmács voltam. Most egyelőre itthon vagyok a kisebbik fiammal, és kevéske szabadidőmben alkotok: japános múltamból rám ragadt „Hana” néven. 2008-ban találtam rá a scrapbookozásra, ami (a közhiedelemmel ellentétben nem új és nem csak amerikai eredetű!) tökéletes egyesítése az összes általam kedvelt hobbinak. Azóta igyekszem megszerettetni az emberekkel az interneten keresztül és élőben is. Blogomat itt találjátok. Pár éve költöztünk „vidékre”, Veszprémbe. Nagyon szeretem, mert kellően nagy város, hogy lehessen itt élni, és kellően kis város, hogy lehessen itt élni. Ezért tetszett meg a Vidéki Élet honlapja, és jelentkeztem a cikkíró pályázatra: ezt szerettem volna megismertetni mindenkivel!