Boldogult ifjúkoromban nem voltam különösebben nagy gyurmaművész. Ezt bizonyítja a szomorú eset is, amikor elsős rajzórán ebből az anyagból kellett emberkét készítenünk. Én annyira gyakorlatlan voltam, hogy a kis alakot (ki tudja, hol láttam?) egyetlen tömbből próbáltam kifaragni, mintha reneszánsz mester lennék, aki épp élete megrendelésén, a Hős grandiózus márványszobrán dolgozik. Nos, kár szépíteni: olyan lett, mint a Vasorrú bába és Quasimodo szerelmének gyümölcse.
Mára az önérzetemen esett mély sebek begyógyultak, és barátságot kötöttem a gyurmával. A só-lisztből készült verzió nagy varázsa, hogy a konyhánkban fellelhető alapanyagokból egy pillanat alatt elkészíthetjük, és a kiégetés után még sokáig gyönyörködhetünk a művünkben.
HOZZÁVALÓK:
A gyurmához:
300 g só, 300 g liszt, 1 ek olaj, kb. 2 dl víz
A díszekhez:
pogácsaszaggató formák, színes tempera, fehér tubusos hobbifesték (aminek csúcsos fejével rajzolni lehet), fehér zsinór, fogpiszkáló
ELKÉSZÍTÉS:
1. Egy nagy edénybe öntsük bele a sót és a lisztet, tegyünk hozzá olajat, majd folyamatos kevergetés közben apránként adagoljunk hozzá annyi vizet, hogy homogén, jól gyúrható (tésztaállagú) legyen. Ha túl ragadós, nyúlós a masszánk, szórjunk még hozzá egy kis lisztet.
2. Dolgozhatunk ezzel a törtfehér színű anyaggal is, amit sütés után kedvünk szerint színezhetünk: vízfestékkel, temperával, de mintákat is rajzolhatunk rá tubusos hobbifestékkel vagy filctollal is.
Én szerettem volna kipróbálni a „gyárilag” színezett gyurmát, és ehhez temperát gyúrtam a masszába. Már egészen kicsi gyerekeket is be lehet vonni az alkotásba, ebben az esetben mindenképp természetes színezőanyagot válasszunk: barnához kakaót, kávét, sárgához kurkumát, curryt, piroshoz paprikát – ki mit talál otthon. Én az éjszaka jótékony leple alatt láttam neki a gyurmakészítésnek, amikor nem kellett attól félnem, hogy egy jóhiszemű egyéves lelkesen befalja a felét, ezért garázdálkodtam olyan bátran a temperával.
3. A kész gyurmát lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. fél
centi vastagra.
4. Szaggassuk ki a formákat, és fogpiszkálóval fúrjunk rá lyukat.
5. Tegyük alufóliával bélelt, kilisztezett tepsibe és már mehet is a sütőbe! Én a legfelső rácson, 160 fokon sütöttem meg, nagyjából egy óra alatt. Akkor nyilvánítottam késznek, amikor már jól megkeményedett a teteje,
és éppen icipicit barnulni kezdett az alja. Azt hiszem, ez az utolsó pillanat, amikor ki kell venni, hacsak nem kicsi széndarabok gyártása a cél.
6. A kihűlt díszeket fehér hobbifestékkel pingáltam ki.
7. Utolsó simításként kössünk rá madzagból vagy szalagból akasztót.
We cannot display this gallery
