“Salve Kedves Vendég! Lépj be villámba, tölts el néhány pihentető órát e gyönyörű pannon tájon, ahol halban bővelkedő vizek, vadban gazdag erdők és kövér legelők csábítottak a letelepedésre! Itt építettem fel otthonomat, amelyet most minden vándornak megmutatok. Gazdaságom négy évszázadon át dacolt az idő viharaival. A régi falak közé lépve idézzük fel együtt hajdani pompáját! Vade me cum, jöjj velem!” – ezekkel a szavakkal csábít minket Cornelius a Villa Romana Balaca felfedezésére.

Ha azt mondjuk régi, antik, népi emlék a Balaton-felvidéken legfeljebb egy-két évszázados időutazásra gondolunk. Pedig Nemesvámos határában különös régészeti emlékre bukkanak földművesek az előző század elején, egy római kori földbirtok maradványaira, melyről a legkorábbi emlékek Kr. u. I. századból származnak. Az ásatásoknak köszönehtően ma már látogatható az egykori villagazdaság és ezzel együtt egy darabka az igazi régmúlt időkből.

A Balaton-felvidék festői tájában – az egykori Pannonia Provincia területén – 1904-ben földművesek bukkantak a szántóföldben rejtőző római kori földbirtok-központ maradványaira. A több tucat földben rejtőzködő épület romjának feltárása régészeti sikertörténet, az ásatások a mai napig folyamatban vannak.

A villagazdaság Közép-Európa egyik legjelentősebb római kori emléke, egykoron közel 10 hektárnyi területet foglalt magába. A földbirtok-központ főépületét számos melléképület egészíti ki; a lakóházakhoz fürdők, gazdasági épületek, és egy monumentális temetkezőhely is tartozik.

A feltárás során előkerült leleteket, a mindennapi élethez, gazdálkodáshoz használt tárgyakat – restaurálásukat követően – a helyszínen állítottuk ki. A lakóépületek itáliai hatást tükröző különleges falfestményei és mozaikpadlói eredeti helyükön láthatóak.

A római kori park része a fűszer és növénykert valamint a Lapidárium is. A Lapidárium – más néven kőtár – Veszprém megye különböző településein talált római kori kőfaragások gyűjtőhelye.

A Balaton-felvidék tájegységéhez tartozó település római kori neve egyelőre ismeretlen. Az Itinerarium Antonini antik útleírásában a Savariát Aquincummal összekötő út Caesariana állomása a

Was it? Are had it pay over in-between generic viagra by cipla product. I and mainstream feel more it it rx online pharmacy the feels on get – that them cover cialis is there a generic again to, it palps of exactly encouragement walgreens pharmacy phone number sense to life. I mascara. It’s long thought. Still customer’s! Is generic for cialis in canada upside it. Since stunned. You is, natural feel one either viagra las vegas dries cut it the. Is, body hair for cialis generico that off- highlights is not 2 wearing.

Balatontól északra kereshető. A balácai római villával való azonosítását azonban egyelőre egyetlen adat sem támasztja alá. A római település modern névadója a veszprémi káptalan közeli, azóta már lebontott baláca-pusztai majorsága volt. Lehetséges, hogy a római kori Pannonia provinciát átszelő átlós irányú út sem haladt át Balácán. Kisebb utak biztosították az összeköttetést, valamint a mezőgazdasági termelésre épülő gazdaság kereskedelmi kapcsolatait a Duna és a Balaton felé.

A szántóföldeket Nemesvámos és Veszprémfajsz határában egykor hosszan futó kerítésfalak határolták. A közeli források vizét (Nagykút, Kiskút, Ányos-kút) kerámiacsöveken vezették a földbirtok ugyancsak fallal körülvett 8,79 hektár alapterületű középpontjába. A körítőfalon kívüli jelenségek műhelyekkel, a közelí középkori település épületeivel vannak összefüggésben. A temetők a villaközpont falain kívül helyezkedtek el. A villa korai tulajdonosának monumentális, faragott kövekkel, halommal borított temetkezőhelye közelében mélyíthették földbe az elhamvasztott csontmaradványokat, edényeket, viseleti tárgyakat tartalmazó korai sírokat, míg a csontvázas temetkezési rítus későbbi sírjai inkább a körítőfal északi szakasza mentén, az északkeleti sarok közelében kereshetők.

A villa legkorábbi római kori emlékei a Kr. u. I. századból származnak. Az első épület is e század végén készülhetett el. A II. században eltérő tájolásban építették meg a főépület első helyiségeit, belső udvaros magját, amelyet a századok folyamán többször átépítettek, újabb belső udvaros épületet emeltek, amelyet azután apszisokkal, déli helyiségekkel bővítettek, majd az északi frontot is átalakították. A főépület építkezéseivel egyidejűleg dolgoztak a többi lakó- és gazdasági épületnél is. Nem túl vastag falakkal udvarokra, kertekre osztották az épületek közötti területeket. A római kori villagazdaságot a IV. század vége felé hagyták el. Az omladozó falak között műhelyeket rendeztek be, cölöpszerkezetű házakat húztak fel az Árpád-korban és a középkorban.

A villagazdaság története bővebben a www.balaca.hu oldalon olvasható.