Az olasz vidéki stílus

A Balaton-felvidék és a Bükk szívemnek kedves helyek, sok-sok szál köt hozzájuk, de néha mégis elvágyódom. Bernardo Bertolucci Lopott szépsége (Stealing Beauty) azt hiszem, egy életre Olaszország szerelmesévé varázsolt, de ugyanígy említhetném Franco Zeffirelli Tea Mussolinivel (Tea with Mussolini) című filmjét is. Ezekben a filmekben minden benne van, amit a toszkán és umbriai vidékről az ember elképzel. Szabadság, művészet, kötődés, föld és ég, az olasz temperamentum íze, fények és gyönyörű színek. Miközben vonattal robogtunk Perugia, Firenze és Pisa között, a táj, mint egy film kockáin suhant el mellettünk, s nem győztem emlékezetembe vésni minden pillanatát.

Mi az, amitől olyan gyorsan és könnyen bele lehet szeretni az olasz vidékbe? Mitől lesz hívogató, marasztaló, otthonos az olasz vidéki élet? Könnyed, kitárulkozó de mégis kötődésekkel teli. Az olasz temperamentum, a gyönyörű táj nyilván hozzájárul, hogy az ember hamar elcsábuljon. Művészeket, írókat, költőket, filmrendezőket csavart és csavar újra ujja köré, s ez nagyon is jól van így.

Az olasz vidéki ház és környezete

Ahogy nálunk is megvan az egyes tájegységek fő jellegzetessége, úgy Olaszországban is megfigyelhető ez. Magamban három fő egységre osztottam az országot, ez a felosztás szubjektív, nincs benne „tudományos” meghatározás és lehet vele vitatkozni: Róma – számomra külön egységet képez; építészetileg, stílusban, mentalitásban egyaránt; aztán a másik nagy egység Dél-Olaszország – kevéssé ismerem, de Nápolyt látva teljesen más, mint a harmadik nagy egység, Észak-Olaszország. Az északi területet még tovább lehet bontani a Bologna-tól északra és délre eső területre. Ez a legutolsó egység, mely Toszkánát és Umbriát foglalja magába, testesíti meg számomra az olasz vidéki stílust.

Orvieto, Perugia, Cortona, Siena, Firenze, Prato, Pisa és még sorolhatnám, kedves városok kanyargó utcácskákkal, történelmi épültetekkel. S a települések közötti táj lenyűgöző. Szőlődombok, olajligetek, citrusfélék, örökzöld tuják, leanderek, rododendronok övezte utak amerre csak a szem ellát. Ezen a vidéken találjuk meg azokat a házakat, melyek leginkább ennek a stílusjegynek hordozói. Olaszország történelmi emlékekben gazdag vidék, a reneszánsz városok lakói leginkább a módos középosztály tagjaiból tevődtek össze, a vidéket a várost kiszolgáló földművesek „uralták”. Tanyaépületek, pinceházak, istállók, gabonatárolók egyszerű épületeit találjuk elszórtan a városok körül. A második világháború után a szegények a városokba költöztek a jobb megélhetés reményében. Házaik, melléképületeik elnéptelenedtek. Manapság a szigorú helyi építési előírásoknak köszönhetően szinte lehetetlen új épületet építeni vidéken. Ezért a zsúfolt városból kimenekülők arra kényszerülnek, hogy abból gazdálkodjanak, ami van. Így kap nemegyszer lakó funkciót egy korábbi istálló, vagy magtár. Az olaszok évszázadok óta jelen vannak a formatervezésben, élen járnak a belsőépítészetben. Így nem véletlen, hogy ezekhez a régi épületekhez is jó érzékkel nyúlnak. Szinte mindegyik házon lehet látni, hogy ott a múlt: falaiban, padlóján, nyílászáróiban. Vagy épp a bútorok, textíliák idézik meg az előző korok emlékeit. Az olasz vidéki ház szervesen kapcsolódik környezetéhez. Meglátszik ez az anyaghasználatban: kő, tégla, rusztikus vakolatok, fa mindenhol. Színeit leginkább az úgynevezett földszínek jellemzik: barna, vörös, okkersárga, ámbra, rózsaszín, de ezek mellett semleges árnyalatokat is találunk: fehéret, halványszürkét, krémszínt, melyeket leginkább akkor használnak, ha a bútorok kapnak nagyobb hangsúlyt a belsőben. Tereik letisztultak, központi helyet foglal el a konyha és az étkező, melyhez szervesen kapcsolódik a terasz. Az olaszok életük nagy részét e hármas egységben élik. Kora tavasztól késő őszig a teraszé a főszerep, ez lehet csak egy egyszerű sík terület, ahol fa lombja ad természetes árnyékot, vagy lehet pergolával fedett vagy akár a tető folytatásaként teljesen fedett. A tehetősebbek medencével is rendelkeznek, mely a teraszhoz is kapcsolódhat vagy akár a kert részeként önálló „helyszín” is lehet. Bútoraikban, textileikben és más kiegészítőikben széles palettán mozognak. A rusztikustól kezdve a tradícionális elemeken át a modern, dizájner tárgyakig mindent megtalálhatunk, egyéni ízléstől függően. Mégis, ez a sokféleség egy egységesnek tűnő képet alkot. A kevesebb néha több – elv itt is érvényesül. A földművesek puritán életvitelét mai, modern eszközökkel hozzák vissza, s így teremtenek harmóniát múlt és jelen között.

További szép fotók itt és itt.