Falusi játékszerek akkor, népi játékok ma

Még javában benne vagyunk a játszóteres szezonban és szerencsére már attól sem kell tartnunk, hogy hőgutát kap csemeténk vagy legalábbis néhány káros uv sugarat. Az őszi napsütésben bátran tölthetjük az időt a szabadban akár egész nap is. Egyre népszerűbbek az úgynevezett népi játékok, melyek nem mások, mint a régi idők majdnem feledésbe merült falusi, vásári játékszerei. Szerencsére mind gyakrabban feltűnnek ezek a játékok fesztiválokon, vásárokban gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére. Legutóbb Balatonfüreden a Romantikus Reformkor kézműves vásárának tövében találkoztunk egy rögtönzött népi játszótérrel. Gondolkodóba estem. Ha a gyerekek ugyanolyan lelkesedéssel használják ezeket a játékokat, mint a modernkori játszóterek eszközeit, sok praktikus, mindennapi életben használható tudáshoz jutnak általa, ugyanúgy fejlődik mozgásuk, kézügyességük, hagyományokat ápolunk vele és még ráadásul helyben beszerezhető alapanyagból, fából, kőből, kötélből készülnek mesteremberek által, miért nem így néz ki ma minden játszótér? No, de nem feladatom ezen kérdésben ítéletet hozni. Álljon itt inkább néhány sor a régi falusi paraszti játékszerekről és a mai népi játékokról.

Néprajztudósainknak hála, a hagyományok feljegyzésre kerültek és ma is életre lehet őket kelteni. Így tudjuk például, hogy a különböző társadalmi réteghez tartozó gyerekek játékai nem csak a mában különböznek, de így volt ez régen is. A 19. század végén élő parasztgyerekek kezében csak elvétve fordult meg gyári játék. A gyári játékok terjedésének a falusi ajándékozási szokások, a pénzhiány mellett, a hazai játékipar fejletlensége is gátat szabott. Tömeggyártás nem igazán volt, az egyedi vagy kisszériás játékok inkább a jómódú városi réteget célozták meg és a polgári ízlést vették alapul, így a falusi parasztgyerekek mindennapjaihoz nem is illeszkedtek volna.  A vidéki gyerekek játékait a szülők, családtagok, nagyobb gyerekek maguk készítették általában fából, termésekből (például kukorica csuhéból), maradék anyagokból. A nagyobb játékok, vagyis a mai játszótereken megtaláhatók ősei, melyek vásárokban, búcsúkban tűntek fel, fő alapanyaga szintén a fa volt, és ügyeskezű asztalosmesterek munkáját dícsérték. Legyen szó játszótéri vagy otthoni játékról, a játékkészítés során az ötleteket a falusi mindennapok szolgáltatták.

Az egyik legközismertebb népi játék a Fa körhinta, melyet kézi erővel hajtanak. E játék a 19. században élte virágkorát, de a 20. században is használták még. A 21. században pedig újra rátaláltak a kicsik legnagyobb örömére. De említhetnénk a Csigafuttatót, a Halász teknőt vagy a Lovagi tornát is, nem beszélve a Diótörőről és a Malomkőről. Egyre nő azon szervezetek, szakemberek száma, akik népi játékok felújításával, vagy korhű “másolatok” készítésével foglalkoznak és komplett játszóteret telepítenek ki rendezvényekre. Balaton-felvidéki programokhoz ajánljuk a Bakonynánáson és Balatonalmádiban működő népi játékokkal foglalkozó vállalkozásokat.

Fotók: Szabó Viktor

 

Tipp! A falusi hagyományokról borús időben sem kell lemondani. Virt Emese képeskönyvéből sok érdekeset megtanulhat kicsi és nagy egyaránt. Ajánljuk szeretettel: Képes néprajz – nem csak gyerekeknek.