Szederbor - könyvajánló

Joanne Harris – Szederbor

Jay fiatalon ír egy hatalmas sikert arató regényt, majd a dicsőség egyre halványuló fényében tündökölve tengeti napjait. Mindenki az újabb Remekművet várja tőle, de ő csak az álnéven írt olcsó ponyvákat ontja magából. Bizonytalanságát túlzott lazaság mögé rejti, rossz érzéseit folyamatos iszogatással próbálja orvosolni. Egy szép napon belekóstol a pincéjében porosodó gyümölcsborba, és ezzel élete egészen új fordulatot vesz. Hirtelen elhatározással megvásárol egy francia szőlőbirtokot és nekivág az ismeretlennek. Két szálon fut a történet, visszatérünk a múltba, amikor a kamasz Jay összebarátkozik a hóbortos kertésszel, Joe-val. Az öreg elárasztja különös utazásainak történeteivel, hétköznapi babonáival. Nem csak a növénytermesztés fortélyait ismereti meg a fiúval, hanem az élet nagy dolgaiban is segít neki eligazodni. Jay lassan felenged, végre harmónia és rendszeresség veszi körül, mígnem egy nap minden véget ér, és Jay elveszíti a hitét a „mindennapi mágiában”. Megértjük, mi hiányzik a felnőtt Jay életéből, hogyan keresi a régi biztonságot, aminek gyerekkorában részese volt. Ahogy magával sodorja a kis francia falu élete, lassan magára talál és megérik benne Joe tanítása.

“A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Hasbeszél. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásokról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia. “

A könyvet átjárja az illatok, az ízek és a színek kavalkádja, leginkább a hangulata miatt érdemes elolvasni. Nem boncolgat mély filozófiai kérdéseket, de nosztalgikus bájjal azt sugallja, hogy ne féljünk a változástól és merjünk a szívünkre hallgatni.

kiadó: Ulpius-Ház